Egy ebéd, viszonzásul

Azért a becslés, mert a jószívű segítők természetesen nem vezetnek naplót arról, hogy dekára mennyit segítettek a rászorulóknak: hajléktalanoknak, szegényeknek. Számukra nem ez a fontos, hanem maga a segítség.

A legutóbbi alkalom éppen tegnap délben következett el, amikor a hagyományosnak mondható, háromszáz adag babgulyásból (kolbás­szal, hússal, virslivel alaposan feljavítva!) tálaltak a mozi előtt felállított asztalokon az arra járó érdeklődőknek. Akik akár haza is vihették az ebédet, amiből repeta is akadt bőven, ha valaki szükségét látta. Hozzá kenyér és jó szó: utóbbi a hároméves tapasztalatok szerint legalább annyira szükséges, mint az étel...

A tegnapi alkalom azonban külön is nevezetes volt! Amíg ugyanis az ingyenebéd költségét többnyire a helyi görögkatolikus egyházközség tagjai szokták összeadni (a városi ruszin önkormányzat és a máltai szeretetszolgálat segítségével, a Széchenyi pékség és a Kiss autókölcsönző közreműködésével), addig a mostani ebédrevaló nagy részét a dunaújvárosi 1. posta (a főposta) jószívű és adakozó lelkű dolgozói teremtették elő!

A történet ott kezdődött, hogy tavaly hirtelen megbetegedett a Dózsa iskola egy hetedikes diákja – akinek gyógyulása, kezelése érdekében a városi hajléktalanszállók lakói is komoly összeget gyűjtöttek össze. (Ennek átadásáról mi is tudósítottunk annak idején.) A diák édesanyja a főpostán dolgozik (kollégái is segítették őt és családját akkor), és a postások úgy határoztak, hogy viszonozzák valamivel a hajléktalanok nemes gesztusát.

Ez az ebéd volt a viszonzás.

A hideg ellenére ezúttal is elfogyott a háromszáz adag étel, amit már reggel hattól kezdtek előkészíteni és főzni az óvárosi görögkatolikus plébánián. A minőségre ezúttal sem volt panasz: akadt, aki háromszor is kért belőle: mindez Dobrovics János főszakácsi képességeit dicséri. A közös ebéd hatása egyébként, hogy mind többen ismerik egymást az asztaloknál.