Közeledik a szeretet, az ajándékozások ideje

Íme: „Gyűjtöttem pár cipősdobozt. Babaágy lesz – benne a baba. Azoknak a kicsiknek, akiknek a saját játék csak álom, csak vágy... Gyűjtögetem a kakaós- és teásdobozokat. Színes csomagolóval bevonom, masnival, virággal, gombbal díszítem. Csokit, kekszet, cukorkát teszek bele, és felaggatom a városban a fenyőkre. Aztán eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül. Rajtam kívül sok-sok ember tud segíteni!

Sok kisgyereknek kell nélkülöznie. Az alapvető dolgokat is, mint élelem, tiszta ruha, vetett ágy. Ha ezeken nem is tudunk segíteni, játékokat készíthetünk. Babát, macit, kisautót, építőkockát, mesekönyvet, pulcsit... A sütőmesterek sütőformát, receptet, hozzávalót. Valaki rajzmappát, rajzeszközöket, vagy színes mappát, ollóval, ragasztóval – felsorolni sem tudom. Nem hogy felsorolni, még elképzelni sem, mennyi mindenre képes az emberi szeretet. A szeretet csendes. Nem kell kikürtölni. Meglehet, hogy éppen a szomszédunkban él az a gyermek, akinek tudok segíteni. Nem kell tudnia a városnak.

A gyermekmosoly olyan, mint a napsugár: életre kelti a környezetét.

Súgni lehet egymásnak: hol van több kisgyerek, nagy gyerek. Köztünk élnek a szegény családok.

Látjuk őket, tudjuk, hogy nehezen élnek. Ha tehetjük, segítsünk! Ahol nincs, ott a kevés is jól jön...

A szeretetből adott ajándékot könnyebb elfogadni.”

Ennyi...

Meggondoltan

A mellékelt levélhez alig van mit hozzátenni.

Elsősorban azt, hogy romlandó dolgokat ne tegyünk az ajándékcsomagokba.

A másik: jó lenne elkerülni, hogy egyik-másik helyen összetorlódjanak az adományok, máshova meg ne jusson semmi.

Javasoljuk, hogy az adományozók kérjenek tanácsot profiktól! Az önkormányzat Útkeresés Családsegítő Szolgálatánál tudják a legjobban, hol mire lenne szükség.