A harmincas évektől a városépítésig – Régi történetek Pentelén

Autentikusan, az eredeti kézirat mentén adja közre a Pentele Baráti Kör Schlitterné Nyuli Anna történeteit az 1930-es évektől a városépítésig. Hosszú távra tervez a Pentele Baráti Kör támogatását bíró szerkesztő csapat. További kiadásra várnak Panni néni történetei. A borítókhoz Kaizler Gitta festőművész pentelei alkotásai közül válogatnak. Az Előszót Jakóné Fekete Teréz helytörténész jegyzi.

A Pentele Baráti Kör és a József Attila Könyvtár szeretettel vár minden érdeklődőt!

KÖNYVBEMUTATÓ

Schlitterné Nyuli Anna: Régi történetek Pentelén

József Attila Könyvtár, 2018. november 22. (csütörtök) 17 óra

Kemény Lajosné, Bori mesél a kezdetekről, Anna néniről és a könyvekről:

„– A nagynéném, Schlitterné Nyuli Anna gyermekkori emlékeiből és az idősek elmesélései alapján, több mint tíz éven keresztül írta a történeteit. A fia halála után került hozzánk a kézirat, elolvastam és úgy gondoltam, ez csak nekünk, a hozzátartozóinak érdekes, de aztán többeket megkérdeztünk, és úgy döntöttünk, másokkal is meg kell osztani ezeket... Szeretnénk, ha a könyvekben szereplő személyek leszármazottai is megismernék őseik hétköz- és ünnepnapjait.”

„... Panni néném is nagyon szeretett olvasni, akik hazajöttek rokonok, ismerősök, hozták a slágereket, megtanulták, és leírta azokat is. Nagyon szép írása volt. A hetedik, nyolcadik osztályt már felnőtt fejjel végezte el, s amikor fogalmazást kellett írnia, fölfigyelt rá a tanára, s mondta neki, ezt nem szabad abbahagyni, írogasson másokat is. Visszakérdezett: – Mégis, mit írjak? – Hát, ami megtörtént az életében, vagy amit hallott innen-onnan – felelte a tanára. Akkortól kezdett el írni.”

„Amikor már több száz olyan éneket, nótát leírtam, amelyek az évek folyamán itt Dunapentelén a dalos lelkűek ajkán elhangzottak, gondoltam egyet. Azt gondoltam, ha ezeket írom, miért ne írhatnám le az életüket is. Dunapentele életét a régi időből.... Biztosan lesz az utódok között, aki örömmel olvassa majd hogyan éltek ősei.... Így legalább tudni fogják a kedves utódok: Volt egyszer egy Dunapentele, így éltek Dunapentelén, az ínekes Dunapentelén.”