Már megkezdődött a szarvasbőgés

A Vértesben már alakulnak a szarvastehéncsordák, a bikák pedig megkezdték útjukat feléjük. A szarvasbőgés időszaka a Vértest is elérte! A szarvasbőgés a vadászok szemében az év legnagyobb ünnepe, amely főképp szeptembertől októberig tartó három-négy hetes időszak – meséli laptársunknak Právetz Antal, a Vértesi Erdő Zrt. csákvári erdészeti igazgatója, aki a minap már tanúja volt annak, ahogy az éjszaka folyamán a vértesi vadföldön a fiatal szarvasbikák megkezdték útjukat a tehenek felé. Ebben az időszakban sokat mozgolódnak a szarvasok, ezért az erdők menti utakon érdemes óvatosan vezetni.

– Komoly párviadalok vannak a szarvasbikák között ebben az időszakban, a fajfenntartás törvénye szerint ugyanis a legerősebb jut szarvastehénhez. A szarvasokat érintő hormonális hatások már érzékelhetők: augusztus második felében nagyobb csapatokba verődnek a szarvastehenek, amelyeket nem sokkal később felkeresnek a bikák. Majd jön egy tekintélyes bika, amely az uralmát kialakítja, és féltékenyen védi a területét. A legerősebbek háremet alakítanak ki, 8–10-es tehénlétszámmal – mesél az erdész az izgalmas folyamatról. Amelyre egyébként egyre többen kíváncsiak, ezért több erdészet – így a Vértes Erdő is – minden évben szervez csoportos foglalkozásokat a szarvasbőgés idejére.

Idén sem lesz ez másként – árulta el az erdészeti igazgató, ahogy azt is: ezeken a találkozókon a szarvasokkal kapcsolatos különféle ismereteket hallgathatnak meg az érdeklődők, akik aztán kimennek azokra a helyszínekre is, ahol várható, hogy hallhatnak majd szarvasbőgést a vendégek. Szeptember 15-e és 25-e között van a főidény, ekkor várhatók ezek az alkalmak is. Az érdeklődők megismerkedhetnek ilyenkor a bőgőkürttel, amely ugyanazt a hangot adja vissza, amit a szarvasbika nyújt.

– Ezek a hangok a többi közt arra jók, hogy a szarvasbika, meghallva az idegen bikahangot, féltékennyé váljon, amelynek köszönhetően előjön az erdő sűrűjéből.

Egy idősebb szarvasbika számára augusztusban érkezik el tehát a pillanat, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol korábban már találkozott tehenekkel. A vadászok, erdészek számára azonban nem feltétlenül ekkor jön el a létszámcsökkentés, azaz a szarvasok kilövésének időszaka. Inkább a szarvasbőgést követően – magyarázza a szakember –, amikor a tarvadat lövik ki, hogy túl ne szaporodjanak. Az erdészek ugyanis tudják, mekkora kárt tud okozni a túl nagy létszámú vad.

A vértesi szarvaskörzetben a lőhető szarvaslétszám évente 2800, tudjuk meg. Ez a 120 ezer hektáros terület a Vértes mellett felöleli a Velencei-tó környéki területeket is. A teljes szarvaslétszám azonban ennek nagyjából a három-három és félszerese, ami azt jelenti, hogy minden harmadik szarvast lövik ki évente a vadászok. Főként májusban, amely egyébként az utakon közlekedők számára is az egyik legveszélyesebb vadkáros időszak. Ekkor a szarvastehén az előző évi borját, az ünőt úgymond elveri maga mellől, mert készül már az újabb ellésre. Ezek a kis tapasztalatlan szarvasok pedig figyelmetlenül, óvatlanul csavarognak, és kerülnek ezért sokszor az utakra, autók elé is. A szarvasbőgést követően tehát tavasszal jön el a következő időszak, amikor érdemes óvatosabban vezetni…