Számháború, gyertyaöntés és esti buli búcsúzás előtt a cserkészdzsemborin

A délelőtt folyamán háborús övezetté vált a Dunaújvárosi Egyetem campusának területe. Mintegy hatszáz cserkész négy csapatban csapott össze egy vérre menő számháborúban. Mind a négy altábornak volt saját zászlaja, amelyeken kívül még hat kisebb zászló is volt az elérendő célok között. A négy fő zászló megszerzéséért három-három pont járt, a kisebbekért pedig egy-egy, így összesen 18 pont volt a legnagyobb elérhető pontszám. Ehhez persze olyan ügyesen kell futniuk a csapattagoknak a zászlók felé vagy szerencsés esetben már zászlóval a kézben, hogy az ellenfelek ne tudják leolvasni a számukat. Természetesen a legtöbb pontot gyűjtő csapat győz. A kimerítő háborúzás után a cserkészek visszavonultak a táborba, ahol az ebéd utáni program az „international day” volt.

A nemzetközi nap lényege az volt, hogy minden részt vevő országnak volt egy sátra, ahol a saját nemzeti ételeiket, játékaikat, szokásaikat mutatták be. Mind­emellett elindult (vagy talán folytatódott?) a cserebere a pólókkal, nyakkendőkkel, különféle em­léktárgyakkal. Miután számszerűleg a csehek voltak legtöbben a táborban, nem csoda hát, ha a legkiterjedtebb, legalaposabb bemutatkozás hozzájuk fűződött. Bemutatták például azt a karácsonyi szokásukat, hogy a megolvasztott gyertyaviaszt hideg vízbe öntik, és a kialakult formából jósolják meg a jövőt.

A húsvéti szokásaikat is bemutatták, amelyekben ugyanúgy szerepel a tojásfestés, mint nálunk, de a minták nyilván mások. Furcsa húsvéti szokás, hogy a fiúk egy fonott vesszőpálcával paskolják a lányok fenekét a hozzáillő verset mondogatva, hogy egészségesek és szépek legyenek. A jutalom pedig a mi locsolásunkhoz hasonlóan nem marad el. Az éber megfigyelő tudhatja, hogy a tavaszváró ünnep, a hromnice hogyan zajlik, hogyan ülik meg a dušičky, vagyis a halottak napja ünnepét. Megkóstolható volt például a tócsnihoz hasonló bramborák is, de angol nyelvű történelmi kvízzel is készültek.

A magyar sátorban természetesen ott volt a Piroska szörp, lehetett versenyezni a Rubik-kocka kirakásában, volt körözött, kolbász, Erős Pista, no meg paprikaevő challange is. Az angoloknál teát kóstolhattak, az íreknél híres ír embereket kellett felismerni. A lengyeleknél jót nevettek a nyelvtörő játékon, amelyben lengyel szavakat kellett felolvasni, de a karamellás cukruk is legendás volt. A szlovákoknál természetesen volt kofala, a franciáknál „bonbon a la Violette”, és még sorolhatnánk a különlegességeket.

Az egész délutáni nemzetközi bemutatkozás után egy záróceremóniával és egy záróbulival koronázták meg a Szalki-szigeten töltött elmúlt egy hetet.