A szőlőtelepítéseket most csak az ország keleti részén jellemzi növekvő tendencia

A Da Bibere Borlovagrend hamarosan 80. születésnapját ünneplő tiszteletbeli elnökét Nemessándorházán kerestük fel. Mint elmondta: jobban sikerült a tavalyi év a szőlőtermés szempontjából, mint az előző, ezért jó borokra lehet számítani, de a borbírálatok során zsűrielnökként a 2016-os évből is nagyon szép borokkal találkozott.

- Én a 2014-es esztendőt tekintem évjárat szempontjából negatív etalonnak, akkor alacsony cukorfokok és magas, durva savak jellemezték a borokat. Ennek ellenére a februári, márciusi bírálatokra már egészen szép, csiszolt borok érkeztek. Az elmúlt év ennek fordítottja volt: hőmérsékleti rekordok dőltek meg, s a laza talajokon a savak jelentősen csökkentek. Így most a borok savkészletét – talajtípustól függően – nagyon meg kell őrizni, sőt egyes fajtáknál márciusra némi kiegészítésre is szükség lehet, mert savgerinc nélkül élvezetes bor nincs – vallja dr. Pálfi Dénes.

Felidézte, hogy január 22., Vince napja a hagyományok szerint a szőlővesszőmetszés és a pincejárás ideje. A borkészítők régen ezen a napon a levágott vesszők rügyeinek kihajtásából következtettek a termésre, megvizsgálták, hogy mennyi rügy hajt ki, s érte-e azokat károsodás. Persze még Vince-nap után is érheti fagykár, vagy az eddigi enyhe tél miatt növényvédelmi problémák adódhatnak.

- Az elmúlt év szerencsés volt ebből a szempontból: peronoszpórával szinte nem találkoztunk, a szürkerothadás is minimális volt, és bár a lisztharmat megjelent a nyár második felében az érzékeny fajtáknál, összességében kíméletes év volt 2017. A Vince-napi vesszővágásnál egy pontos adatunk lehet: a rügyek termékenységi foka, vagyis hogy egy rügyben hány fürtkezdemény található. Ebből következtethető a termésmennyiség, persze abban az esetben, ha később nem éri baj a szőlőt – tette hozzá dr. Pálfi Dénes.

A hazai szőlőnemesítési munkákról elmondta: mindig van újdonság, a nemesítők szinte ontják a fajtákat. A fajtaminősítési hálózatba azonban nem sok kerül be.

Három éve a cserszegi fűszeres vezetett, most pedig a Bianca

- Ennek egyrészt a költség az oka: a privát nemesítő nem tudja vállalni az évi nyolcvanezer forintos kiadást, másrészt hosszú ideig tart a fajtaminősítés, a szőlőnél öt értékelhető termőévet kell alapul venni. Ha közben jég jön vagy fagy, tíz évig is eltarthat a folyamat. Ez sokba kerül, s az sem elhanyagolható körülmény, hogy visszaesett a telepítés. Házikerti telepítés még van, a nagyüzemiek azonban nagyrészt lezajlottak. A szőlőterületeink behatároltak, az Európai Unióban jelenleg csak az engedéllyel kivágott szőlőterületnek megfelelő területre lehet telepíteni. Hogy a kvótát ki vásárolja meg, hogy a Zalában kivágott szőlő helyett a Duna-Tisza középső részén telepítenek-e, az egy másik kérdés... Mindenesetre most csak az ország keleti részén jellemzi növekvő tendencia a telepítéseket, mégpedig két fajtával. Három éve a cserszegi fűszeres vezetett, most pedig a Bianca. Az előbbi a cserszegtomaji szőlőtelep egykori vezetője, dr. Bakonyi Károly, az utóbbi Csizmazia József fajtája. A Bianca borával önmagában nem találkozunk, mert más borokkal házasítják, savkaraktere és semleges jellege miatt. A cserszegi fűszeres mindemellett az íz- és illatanyagának bősége miatt kedvelt. Mindkettő betegség- és hidegtűrő fajta, az 1984-85-ös két kemény télben, a mínusz 24-25 fokban csak a cserszegi fűszeres és a Bianca maradt állva. A Bianca betegségellenálló (rezisztens), amíg a cserszegi fűszeres betegségeket tűrő (toleráns) fajta, s a mi éghajlatunkon az olaszrizlinggel szemben fele permetezéssel megtermelhető.

30-50 év szükséges

Dr. Pálfi Dénes dr. Bakonyi Károly több szőlőfajtáját vizsgálja Nemessándorházán, hogy elismert fajtává válhassanak.

- Nagyon remélem, hogy ezek közül a Messiás – ami egy kiváló, nagy minőségű kékszőlőfajta – elismerése idén februárban megtörténik. A szakma nagy erővel keresi a szárazságtűrő alanyokat.

Dr. Pálfi Dénes úgy értékelte, hogy a magyar szőlőnemesítés nagyon jelentős eredményeket ért el borszőlőben, és csemegeszőlőben is vannak eredmények, de a húszas években Villányban elindított alanynemesítés teljesen leállt.

- Ennek több oka van, a legfontosabb, hogy a nemesítőnek is egy élete van, s ahhoz, hogy egy kísérletet végigvigyen, 30-50 év szükséges. Ezt nem mindenki vállalja, hála Istennek Bakonyi Karcsi bácsi vállalta. Van is elismert fajtája és perspektivikus fajtajelöltjei. Ez azért fontos, mert a szakma szégyene, hogy a Balaton-felvidék szőlői a nagyon száraz és a csapadékban bővelkedő évjáratban is úgy elsárgulnak június végére, mint a zalai virágzó repcetáblák. Elhagytuk a régi, megbízható mésztűrő alanyokat, jöttek az új Teleki-alanyok, amelyek viszont nem bírják a Balaton-felvidék meszes talaját, ezért sárgulnak el a szőlők. Az lenne ideális, hogy ha a nemesítő bejelent egy új hibridet, legalább három, Magyarországon engedélyezett alanyfajtán ki kellene próbálnia, de ez nem követelmény. Így viszont a szőlőiskolát működtetőre van bízva, hogy mit mire olt. Sajnos a szőlőtermelők körében ez nem közismert, pedig jó lenne, ha telepítés előtt azt is megjelölnék, hogy az adott fajtát milyen alanyon kérik.

Ígéretes kísérletek 

A szakmát jelenleg az is foglalkoztatja, hogyan befolyásolja a végeredményt a közbeoltás.

- Nálam a Syrah kékszőlőn nyolcéves közbeoltás van dr. Bakonyi Károly Valentin fajtájával, ami egy intenzív muskotályos bort adó fajta, augusztus végén, szeptember elején érik. Ezzel a közbeoltással a Syrah korábban érik, és jelentősen megváltozik a bor karaktere, előnyére. A közbeoltással sok érdekes kísérletet lehet végezni nem csak a szőlőben alkalmazva. Itt van például a tüskés körte, Zala régi gyümölcse, amiből jellegzetes pálinka készül. Csak az a baj, hogy vadalanyra oltva 8-12 év múlva terem. Most egy olyan megoldáson dolgozok, hogy beoltom a vadalanyt egy törpítő körtével, s erre oltom rá a tüskés körtét. Így a negyedik évben termőre fordul a fa, és nem nő az égig. Ezzel a módszerrel a törpe alanyoknál /birs, galagonya/ indokolt támberendezés szükségtelenné válik. Dr. Sipos Lajosnak folyik most hasonló és nagyon ígéretes kísérlete Nagypáliban, ami azt célozza, hogy az intenzív almaültetvényeknél ne legyen szükség támrendszerre. Ezekben a kísérletekben jelentős előrelépések történtek, ugyanakkor gondot jelent, hogy az újdonságokat nem könnyű bevezetni, a gyakorlatba átültetni, részben a megszokás miatt, és az ültetvények 15-25 éves élettartama is nehezíti a váltást.