Nem finnugorok az Árpád-háziak

Régóta várta a szakma és az érdeklődő közvélemény a tudományos munka kiadását. Most végre megjelent a dolgozat az Archaeological and Anthropological Sciences című angol folyóiratban. Így többet árulhattak el a kutatók, mint korábban. A Kásler Miklós professzor vezette csoport az 1848 decemberében Székesfehérvárott megtalált, de innen a Budavári Mátyás-templomba vitt, s azóta ott őrzött 11 emberi maradványt elemezte. III. Béla csontjait meghatározva – először 2014- ben megvizsgálva – megállapították az Árpádok apai ági Y-kromoszómáját. A kutatások szerint az említett csontokból kettő egy bizonyos R1a haplocsoportba tartozik. Ezek bizonyosan Árpád-háziak csontjai. Az egyikük ismert: III. Béla. A másik feltehetően az apja, II. Géza vagy a nagyapja, Vak Béla, bár az ő személyazonossága még szakmai vita tárgya. Kásler Miklós ekként összegezte az eredményeket.

- Az Árpád-ház tagjai nem „finnugor”, pontosabban szólva Urál-vidéki eredetűek, hanem rokonságuk Eurázsia más tájaira mutat. Az uráli népekre az N1b génszakasz jellemző. Az R1a populáció benépesíti Európa jelentős területeit is, az Elba vonalától keletre terjednek Észak-Európában, de nem érintik se Svédországot, se Norvégiát, a finneknél is nagyon csekély az előfordulási arány. Ugyanakkor nagyon jelentős ázsiai településeket is benépesítenek: gyakoriak Indiában, előfordulnak Kazahsztánban, sőt még Mezopotámia északi részén, Irán területén is – nyilatkozta a professzor. – Mi a kutatásunk során egy családra jellemző DNS-t határoztunk meg azért, hogy az évszázadok alatt Székesfehérváron összedobált csontokat megpróbáljuk összerakni, s hogy az Árpád-háziakat el tudjuk választani a többi csonttól.

Az Árpád-házi génállomány hordozói Eurázsiában élnek ma

Kásler Miklós bízik abban, hogy a további kutatásokra is kapnak pénzt. Hangsúlyozta, hogy hosszas munka lehetősége rejlik ebben a kutatási irányban, és a reménybeli eredményekből adódó történeti következtetéseket a történészeknek, régészeknek kell levonniuk.

Szabados György történész is részt vett a kutatócsoport munkájában. A fehérvári Szent István Király Múzeum szakembere kijelentette, a magyarság etnikai értelemben amúgy sem finnugor.

- Történeti és genetikai szempontból nincs olyan, hogy „finnugor”. Ez a kifejezés a 19. századból ered, eredetileg összehasonlító nyelvészeti szakterminológia – mondta. – A „finnugor” kifejezés történeti, sőt régészeti használata, bár megcsontosodott, de teljesen idejétmúlt dolog: népekre használni félrevezető. A ma finnugor nyelvűnek mondott népek történetileg és embertanilag nagyon eltérőek. Gondoljunk például az Urál vidékén élő, mongol vonásokat őrző népekre, vagy éppen a balti finnekre, akik skandináv kinézetűek – tette hozzá a történész, aki egyszersmind állítja: nem meglepő, III. Béla apaági génállománya nem az Urál vidékére mutat, hanem például az eurázsiai sztyeppék, füves puszták világába.

„Nincs olyan, hogy finnugor”

- Ez nem csoda. A magyar nép hiteles eredetmítosza, a Csodaszarvas-monda is a Fekete-tenger északi előterében játszódik – emelte ki.

A történész érdekességként „bemutatta” lapunknak az 527 körül ebben a térségben uralkodó „Muagerisz” hun királyt. E névalakot görög történetírók hagyták ránk, ám filológus szakértők kiderítették: nevében a magyar szó rejlik! Ugyanebben a térségben három évszázaddal később született Álmos, az első magyar nagyfejedelem, aki elindította a honfoglalást a kilencedik század közepén a Kárpát-medencébe. Szabados szerint az új kutatási eredmények közelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy III. Béla, felesége és a többi csontmaradvány „visszataláljon” a koronázóvárosba – ahová néhai tulajdonosaik végakaratuk szerint temetkeztek.

III. Béla csontváza a további archeogenetikai kutatások archimédeszi pontja. Innentől fogva hozzá lehet viszonyítani a székesfehérvári osszárium egyes csontjait. Az ő Y-kromoszómája megvan – mutatott a jövőbeni lehetőségek felé Szabados, aki emlékeztetett, nem csak fehérvári temetkezési helyek vizsgálandók. A mai Románia területén lévő Egresen is folyik munka, oda II. András, III. Béla második fia temetkezett. A váci székesegyházban I. Géza király, III. Béla ükapja nyugodhat; őt is III. Béla „segítségével” lehetne azonosítani.

Szabados szerint, ha az archeogenetikai kutatásokat kiterjesztik a populációgenetika szintjére, úgy közvetett adatokat kapnának a történészek arról, hogy bizonyos népek merre vándoroltak, illetőleg bizonyos sztyeppei birodalmak a múltban hogyan változtak.