Elhivatott hagyományőrző a rácalmási asszony

A szerb kultúra és hagyományok ápolása lételeme Zsófiának, akit családja körében inkább Szófiának szólítanak, nem véletlenül.

Menjünk vissza a gyökerekhez. Nagyon mélyen érintő emlékeknek kell ott lakozniuk, amelyek arra sarkallják, hogy fáradhatatlanul napról napra tegyen a szerb hagyományok megőrzéséért.

– Édesanyám és édesapám is szerb származású volt, így mindkettőjük szívügyének tekintette, hogy a két testvéremmel együtt szerb hagyományok szerint nevelkedjünk. Ragaszkodtak hozzá, hogy megtanuljuk a nyelvet, otthon kizárólag szerbül szóltunk egymáshoz, a szent énekek gyakorlásával pedig elsajátítottuk a cirill betűs írások olvasását. Apámnak volt egy nagyon találó mondása: beszéld az anyanyelvedet, mert még a szamár is beszéli a saját anyanyelvét (nevet). Akkor, gyerekkorunkban egy kicsit talán haragudtunk a szülői szigor miatt, de utána rájöttünk, hogy mennyire igazuk volt.

A hagyományok iránti elhivatottság generációról generációra öröklődik?

– Tartok tőle, hogy az idők folyamán sajnos egyre kevesebben őrzik meg őseik szokásait. Ott a húgom példája, már ő sem tudta olyan mélységben ápolni a tradíciókat, mint én, bár a vallást, az ünnepnapokat megtartják. A gyerekei közül a legnagyobb még egész jól, de a két kisebbik gyakorlatilag már nem is beszéli a nyelvet. Ezért is vagyok úgy, hogy arra törekszem, amit csak lehet, átadjak másoknak, ne hagyjam elveszni az őseim szokásait. Ebben a témában több kutatást is tanulmányoztam, mindig érdekelt a szerbek története. Aztán 2014-ben elkészült a rácalmási szerbek múltját feldolgozó könyv, sokat tudtam segíteni a szerző történész, Dujmov Milán  munkáját. Leginkább abban, hogy  a családunknál fellelhető dokumentumokat, fotókat rendelkezésére bocsátottam. A könyvekkel sokat tehetünk azért, hogy megőrizzük a múlt történéseit, de Rácalmáson ott van emlékként a szerb templom, és a szerb temető. Szívemen viselem ezeknek a sorsát is, hiszen ha másként nem, legalább műemlékként megmaradnak az utókornak.

Aktivitása páratlan!

– Köszönöm. Nagyon igyekszem. Rácalmáson tizenkét évig működött a szerb önkormányzat, aminek én voltam az elnöke. Sajnos később a választási törvényben meghatározott létszámot kettő híján nem érte el a Rácalmáson élő szerbek száma, így más megoldást kellett találnunk.  Megalakítottuk a Szerb Hagyományőrző Egyesületet 2015-ben. De visszatérve a tizenkét éves önkormányzati idő szakra, szeretném elmondani, hogy rengeteget tettünk abban az időszakban a szerb templom rendbehozataláért, amiben Rác­almás Város Önkormányzatának segítségére is maximálisan számíthattunk. 2002-ben egy pályázat révén, a helyi önkormányzattal közösen sikerült használható állapotba hozni az igen romos épületet, ami azóta a partfal megerősítéskor,   2013-ban kapott egy masszív megerősítést is. A belső munkálatok kapcsán az ikontartó fal felújítását, új ikonok elkészítését, a templompadozat cseréjét, a falak kifestését, a templomi bútorzat kijavíttatását a szerb nemzetiségi önkormányzattal karöltve a családom hatékony közreműködésével sikerült elvégezni. Büszke vagyok rá, mert nagyon szép lett.

A Szerb Hagyományőrző Egyesületben milyen feladatokat vállal?

– A vallási ünnepeket és a szerb kultúrműsorokat szervezem, különös gonddal figyelek arra, hogy az egyes ünnep­napokat olyan alkalmakkor tudjuk megtartani, amikor minden egyesületi tag részt tud venni a szertartáson. Nagy ünnepünk a rácalmási temp­lomunk védőszent ünnepe, ami esetünkben a Krisztus Menny­bemenetele. Ennek megszervezésére minden évben komolyan készülök, van amikor Szerbiából, az őshazából hívok vendéget, vagy előfordul, hogy több magyarországi szerb közösség is eljön a meghívásunkra. Ilyenkor legalább ötvenen-hatvanan összejövünk, de volt, amikor százötvenen ünnepeltünk. Kiváló szokott lenni a hangulat, kultúrműsor tarkítja a programot  Rácalmáson minden évben részt veszünk a városi rendezvényeken szerb tánccsoportok és zenekarok meghívásával. Évfordulókhoz kapcsolódóan előadókat hívok, műsorokat szervezek. Ezenkívül Dunaújvárosban, ahol egyébként tevékenyen részt vettem az 1977-ben megalakult délszláv klub életében, már több évtizedes hagyománnyal rendezzük meg a délszláv bált. Tavaly ünnepeltük a klub negyvenéves évfordulóját a Bartók színházban egy gálaműsor keretében, mondanom sem kell, ennek a szervezésében is oroszlánrészt vállaltam.

Ezek után nem kérdés, hogy idén ön kapta a Szerb Országos Önkormányzat által alapított „Száva Tekelija” díjat, meglepetésként érte?

– Nem tudtam róla, hogy felterjesztettek. Óriási megtiszteltetés ez számomra és megnyugtató visszacsatolása annak, hogy a szerb kultúra és hagyományok ápolása területén végzett elhivatott munkámnak értéke van. Száva Tekelija, akiről a díjat elnevezték egy jómódú ember volt,  tehetséges diákokat emelt ki, és létrehozott egy úgynevezett kollégiumot, ahol mindent ő finanszírozott. Az ő emlékére hozták létre ezt a díjat, amivel minden évben azokat tüntetik ki, akik a szerb kultúrát őrzik, ápolják a hagyományokat. Idén engem ért a megtiszteltetés.

A díj kapcsán látom, hogy van, ahol nem Zsófia, hanem Szófiaként szerepel a neve…

– Igen, ezzel a névvel kereszteltek meg. Amikor születtem kvázi lefordították Zsófiára, de anyakönyvezve Szófia néven vagyok. Az irataimban Zsófiaként szerepelek, ám bármilyen szerb rendezvényen veszek részt, vagy a rokonaim körében vagyok, akkor Szófiának szólítanak.