Gál Attila kineziológus előadása a kórház életmódklubjában

A foglalkozás témája: Stressz­kezelés másképpen. Ez önmagában nem meglepő, hiszen gyakori téma ez a klubfoglalkozásokon, ám ezúttal a reménytelenség, a szenvedés és az értelem összefüggéseire igyekezett rávilágítani az előadó. Már rögtön az elején elhangzott az egyik legfontosabb kérdés: mit gondolunk a stresszről.

A hallgatóság körében akadt, aki állította, jó stressz nincsen, másikuk úgy látja, a stresszel járó felfokozott állapot előnyére válhat, örömöt is okozhat, más azt mondta, bár nem jó számára a stressz, de aktiválni szokta, stresszes helyzetben jobban teljesít. Gál Attila kineziológus a Kanadában élő magyar származású kutatót, Selye Jánost citálta, aki Nobel-díjat is kapott kutatásaiért. A stresszelmélet megalkotója azt állítja, van úgynevezett EU stressz, ami pozitív számunkra és van a distressz, ami negatív, vagy káros ­stressz.

Ábrán mutatta be, hogyan tudunk alkalmazkodni ezekhez. Ha nő a negatív stressz, a félelem, akkor egyre több energiára van szükségünk hozzá, mint ahogyan az egyre fokozódó örömélmény is nagyobb alkalmazkodást kíván a testünktől. Ebből következően mindegy, hogy pozitív, vagy negatív a stressz, ugyanúgy megterheli az immunrendszert, növeli a betegségek kockázatát. Mindezzel szemben felmerül a kérdés, hogy lehet-e élni stressz nélkül. Egy újabb ábrán szemléltette a teljesítmény és a stressz-szint összefüggését. Ha nincs stressz, akkor a teljesítményünk is nagyon alacsony, ez az unalom állapota.

Ahogyan nő az izgalmi szint, elérkezik egy határhoz, amikor elkezdjük energikusnak érezni. Mindenki számára van egy optimális feszültségszint, amikor a legnagyobb teljesítményre képes. Ezt követi a Csíkszentmihályi Mihály által definiált „flow”  állapot, amikor az adott feladat kicsit meghaladja a képességeinket, kihívásnak éljük meg. Ilyenkor telik úgy el az idő, hogy észre sem vesszük. Ami ezek után következik, már mind a kellemetlen kategória, a félelmi stressz, aminek a végén ott a kiégés.

Összegezve megállapítható, a stressz a barátunk, segít a mindennapokban, hozza az eredményeket. Viszont nagyon sok múlik azon, hogyan gondolkodunk róla. Egy nyolcéves kutatás eredményét idézte, amely szerint a vizsgáltak 43 százaléka, 183 ezer ember halt meg amiatt, hogy azt gondolta a stressz káros. Éppen ezért kell a stresszhelyzetekbe becsempészni az értelmet, tudatosítani, hogy mindig  van döntési lehetőségünk.