Így gondozd napi erős paprikád

A chilik szeretik a meleget. Közel állnak a csemegepaprikához és a paradicsomhoz (mindegyik ugyanabba a családba tartozik (solanaceae-burgonyafélék)), de a chili paprikák jóval magasabb hőmérsékletet igényelnek.

A chilimagoknak 20 Celsius-fokra van szükségük a csírázáshoz, a gyümölcs éréséhez pedig 30 foknak, vagy még annál is melegebbnek kell lennie. Az éjszakai hőmérsékletnek nem szabad 15 Celsius-fok alá esnie, legalábbis nem rendszerességgel, az olykor hidegebb éjszakák nem zavarják.

A chiliket a nedvesség sem zavarja, nem úgy, mint a csemegepaprikát és a paradicsomot. A legtöbb helyen teljes napfényben kell termeszteni a chilit, a forró, napos vidékeken elviselnek egy kis árnyékot, sőt a délutáni árnyék még jót is tesz nekik (így nem égnek meg). Amennyiben trópusi, vagy szubtrópusi vidéken élünk, a chilink szépen fog fejlődni. Még az „egyévi” fajták is 2-3 évet élnek és egész évben teremnek. Ha nem lakunk trópusi helyen, nem kell elkeserednünk, mert még így is tudunk chilit termeszteni, ha meleg nyaraink vannak. A termesztési időszakot ki lehet tolni, akárcsak a paradicsom esetében, ha bent termesztjük. Mivel a chilik közeli kapcsolatban vannak a paradicsomokkal, a termesztési módjuk és az igényeik hasonlóak, leszámítva, hogy a chilinek nagyobb melegre van szüksége.

A kis kerttel vagy erkéllyel rendelkező emberek örömmel fogják hallani, hogy cserépben is lehet termeszteni. Ha chili port vagy őrölt chilit szeretnénk készíteni a termésből, akkor jó, ha a növényen hagyjuk azokat, amíg összezsugorodnak és megszáradnak. Friss fogyasztásra vágjuk vagy szakítsuk le a növényről a chili paprikákat, amíg még fényesek és húsosak. Amennyiben leszakítjuk róluk, felfelé húzzuk, a termés irányával ellentétben. Így le kell szakadnia a szár tövénél, anélkül, hogy megsértenénk a kis ágacskát.