Csöpp gyermekkorában rabolta el a szívét a népzene

- Azt hiszem itt dőlt el, hogy nekem népzenével kell foglalkoznom – emlékezett vissza Várai Áron, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakos hallgatója. Négyéves korában kezdett néptáncolni Baracson, kisiskolásként népdalénekesként virított a versenyeken. Kamasz volt, amikor Fehérvárra került. Négy évig tanult a Hermann zenesuliban. Játszott a Galiba, a Szedtevette és a Kákics zenekarral is. Táncolt a TáncolKODÓ és Alba Regia Táncegyüttes színeiben.

- Énekesnek és most már dudásnak is tartom magam, főként mert ezt tanulom az egyetemen, de emellett dobolok és bőgőzöm is – mesélte. Áron az egyetem mellett több együttesben is zenél. A Tindia Zenekar moldvai és világzenét játszik, az Ezerjó Zenekarral ünnepköri és mulattató koncerteket adnak. Az alakulófélben lévő Dantéval pedig alternatív könnyűzenei vizekre kíván kihajózni…

- A Tindiát öt lány és én alkotjuk! Nem bánom, szeretem magam lányokkal körülvenni – tért ki a különleges helyzetre Áron. – Azt meg kell hagyni, nem mindig egyszerű ennyi nővel dolgozni, de ezért vagyok én, hogy a kakas a tyúkudvart rendbe tegye, és akkor megy tovább a munka – mondta tréfálkozva a fiatal népzenész. Valójában inkább csak a véletlen hozta így a felállást.

Áron úgy érzi, énekesként nagy szerencséje van, mert a népzene műfajában kevés a férfiénekes, férfi énektanár meg szinte egyáltalán nincs.

- Téved, aki azt hiszi, hogy a népművészetben nincs élet és pénz! Rengeteg lehetőség van a táncházakon keresztül a táncegyüttesek kísérésén az önálló koncertekig – mondta lelkesen Áron.