Szorgalmasan szüreteltek a nagykarácsonyi ovisok

Messziről nézve (fontos, hogy csakis úgy) a szőlő szüretelése egy vidám, könnyed, jókedvű munka, ahol a termést gyors kezű szüretelők gyűjtik be, miközben szól a nóta, és a fáradó izmokat finom falatokkal erősítik. És akkor még nem is ábrándoztunk a szőlő nedvének sokat ígérő varázslatos feldolgozásáról, valamint a régieknek e műveletek közti, stílusos felhasználásáról. A Nagykarácsonyban meggyönyörködött aprócska szüretelők, ezt az idilli világot varázsolták elő.

Ahogy mondani szokás: „megbízható forrásból származó információk szerint” egy bizonyos napon, időpontban és helyszínen, megjelennek az Örökzöld óvoda apróságai, és az izgalmas munkájukhoz látnak. A tudósító semmiképpen sem akarva lemaradni az esemény egyetlen percéről sem.

A közös munkájukkal kisegítésre váró szőlészet könnyen belátható és bejárható területen fekszik. A gazda képviselői itt valóban nem kis izgalommal és boldog mosollyal várták a szüretelőket. Nem készületlenül. Frissen, szeretve készített muffinokkal és a kedvükre való üdítőitalokkal. Hogy a helyzet komolyságát illusztráljam, jelzem, hogy elegendő sok színes tál és vödör is felsorakozott már a leszedett termésre várva. Simon Anita a háziasszony:

- Mi nem vagyunk igazi szőlőtermelők. Ezek a tőkék hobbi szinten lettek ültetve, a szépségük miatt és mellette egy kis kóstolónak éppen megfelelnek. Amióta a kisfiam is ebbe az óvodába jár, azóta évről évre meghívjuk szüretelni az ovisokat. Ez nekem is egy jó program, nagyon várom őket. Mindig készítek egy kis „meglepi” fincsi süteményt, és persze hozzávaló üdítőitalokkal is kínálom őket. Végül a mustot is ők fogják elfogyasztani. Minden évben, az idén is jól sikerült ez a program, aminek mi is nagyon örülünk! – mondta Anita.

Mindhárman, és a látványosságra időt szakító szomszédokkal együtt, növekvő izgalommal lestük az utca végét, hogy elsőnek lássuk meg az ide vonuló csapatot. Nem bírva tovább a növekvő feszültséget, a kíváncsiságtól hajtva eléjük hajtottam. Az izgalmakat fokozta bennem a napi tapasztalatokból származó, az alkalmi munkások ébresztette kínzó kérdés: csak nem kaptak egy kecsegtetőbb ajánlatot?

És nem! Amit a mi óvodásaink megígértek, azt meg is teszik. Az álomszerű őszi langy melegben, amikor szél sem rebbent, a felnőtt korú jólelkű szemlélők szemét kifényesítő módon, kéz a kézben, csengő énekszóval sétáltak a helyszín felé. Nem mellékesen a kezükben egy-egy kis műanyag vödröcskét vittek a közös munkájukhoz.

Csakhogy! Azt azért tessenek figyelembe venni, hogy egy nagykarácsonyi (még az utcai is) séta tele van mindenféle megfigyelendő, élvezetes látványosságokkal, amik a menetet rendre megállíthatják… Hogy mást ne mondjak egy gesztenyefa, amely pont az időtájt hullajtotta érett gyümölcseit összeszedegetésre kínálva a napsugarasok elé. És mire jól begyorsulhatnának persze, hogy az egyik udvarban nagyon érdekes, másutt játékos kedvű kutyákat, „jajdeszép” kis cicákat, izgalmas tollazatú tyúkokat, arrébb kacsákat, sőt igazi hangos, méltatlankodó libákat is lehet látni… Micsoda egy óvodás az, aki az ilyen helyeknél nem nyom egy kemény féket, hogy ezekkel a kedves szerzetekkel, ha csak percekre is, de összebarátkozhasson?!

Dacára a sok látványosságnak a mieink egyszer csak, mindenki örömére megérkeztek. Nincs manír, itt igazi az öröm a fogadtatásnál, a munkánál és kínálásnál is. Szorgoskodás, megannyi kíváncsi, de egyszerűen megkerülhetetlen kérdés: „ezt is, és még ezt is, és hová rakjam, és ezt a nagyon picit is, és ezt a szép bogarat”? És a válasz mindegyikre azonnal megérkezik.

A hosszú, izgalmas és tanulságos, oda-vissza két kilométeres séta, a komoly munka után senki se csodálkozzon: a préselés másnapra maradt.

Rózsahegyiné Horváth Anita óvónő érthető büszkeséggel mesélt nekünk:

- Én nem vagyok egy szőlőtermelő lány, de a gyerekekkel elmentünk egy anyukához, és ott szüreteltünk. Az ilyen programok feldobják az életünket. Nagyon élvezetes dolog ez a gyerekek számára, kimehettünk az utcára és nem csak az óvodai feladatokra kellett koncentrálniuk. Ez egy igazi kóstoló volt az őszi munkákból és a finom csemegéből is egyaránt. Általában sokat és gyakran sétálunk itt a faluban. Mint „zöldóvoda” a környezet- és a természetvédelemmel is kapcsolatban vagyunk. Nem csak sétálunk, hanem megbeszéljük a látottakat, és ismerkedünk a körülöttünk lévő világgal, a növényekkel és az állatokkal egyaránt. Ilyenkor a természetes környezetükben láthatjuk a most érő gyümölcsöket: a szőlőt a tőkén, az almát, körtét, szilvát, diót, gesztenyét a fákon. Bár ők valamennyien falusi gyerekek, de az ilyen közös séták nagy és kellemes kalandot jelentenek mindegyikük számára. Főleg, ha gyűjthetnek is belőlük. Amikor kisétálunk Szőlőhegyre az arrafelé vezető úton található ligetes részt is nagyon szeretik, mert megmozgatja a fantáziájukat. Jól kifutkoshatják magukat a szép zöld környezetben. Útközben és a nagy szabadtéri játékok közben is nagyon vigyázunk rájuk, csak olyan helyen játszunk, ami biztonságos a számukra és a végén jókedvűen térünk vissza.”

Nekünk elhihetik, hogy préselés is egy csudálatos dolog. Az óvoda udvarára szállított szőlő egy, a szüretelők méretéhez passzoló a présbe került. A legügyesebb (és a legerősebb) gyerekek segítettek a csavar meghúzásában, és a csoda megtörtént! A friss must vidáman csordogálni kezdett egy kis tálba. Néhány perc múlva az egyik óvó néni máris egy nagy tálcáról kínálta a poharakba töltött finomságot.

Csodálja-e valaki, hogy itt mindenki boldog volt?!