Múltidézés a dunaföldvári tájházban

A Németh Lajosné Éva által vezetett közösségből csaknem harmincan jöttek el – köztük még nyolcvan év felettiek is -, hogy meghallgassák a tájház-felújítási projekt felelősének, Fafkáné Simon Ildikónak a beszámolóját, s megnézzék, hogyan alakult a Dunaföldvár városnak adományozott százötven éves ház sorsa.

Fafkáné Simon Ildikó beszámolt az adományozásról, a pályázat és a felújítás sikereiről és nehézségeiről, valamint a tájházban és a hozzá kapcsolódó foglalkoztatóban megvalósult és tervezett programokról.

A beszámolót követően az asszonyok megnézték a háromosztatú, nyitott kéményes tájház helyiségeit, tárgyait, s gyermekkori emlékeket idéztek. Nagymamámnál, nálunk is volt ilyen – hangzott el gyakran. Majd beszélgettek a ház utolsó tulajdonosáról, Jákli Mariska néniről, akit többen személyesen is ismertek. Dabi Kiss Istvánné Ica néni gyermekkorában gyakran megfordult a házban, a családnál, de csak a hátsó szobában, ahol laktak. A nyolcvankét éves Wolner Istvánné Marika néni azt jegyezte meg, hogy nagyon rendes, jóindulatú asszony volt Mariska. Jellegzetes alakját is megelevenítették, amint a tejjel teli ceglédi kannákat vitte a kerékpárján. Sokat dolgozott. A tájházban elhelyezett néhány fotó között akad, amely kaszálás közben ábrázolja. Szentes asszony volt, mondják, templomba járó. Migalkó Józsefné Pannika gyermekkori emléke, hogy mindig édesanyja meg Mariska néni vitte körmenetkor a zászlót.

Az őszi napsütés és az emlékezés felmelegítette a tájházban összegyűlteket. Mariska néni biztos örül odafent. Szép lett – mondják, ahogy végigjáratják tekintetüket az udvaron, amelynek virágosításában néhányan a kertbarátok civil egyesület tagjaiként vettek részt. Már tervezgetik azt is, milyen programokra lehet felhasználni ezt az épületet. A művelődési ház munkatársai az egykori fonók hangulatát és tevékenységét szeretnék megeleveníteni a kemence körül. De Wolf Józsefné Erzsi majd tavasztól a hímzés iránt érdeklődőket szeretné maga köré gyűjteni a foglalkoztató terembe. Ahogy Fafkáné Simon Ildikó is mondta: örülünk, ha turisták jönnek a tájházba, de a múlt értékeit megőrizni, továbbadni magunknak kell.