Amerikai acélháború fenyegeti a világot, egy hónap haladék

Mint ismert, Trump, az USA elnöke ez év március 8-án jelentette be, hogy az importált acéltermékekre 25 százalékos, az alumíniumra pedig 10 százalékos védővámot vet ki.

Acélipari „büntető kvóták”

A Fehér Ház az utolsó pillanatig halogatta a döntést, alig néhány órával a május 1-jei határidő lejárta előtt jelentették be, hogy az Európai Unió, Kanada és Mexikó még egy hónapig mentesül a vámok alól, Argentínát, Ausztráliát és Brazíliát pedig véglegesen levették a büntetőlistáról. Az utóbbi három országgal hamarosan véglegesítik a megállapodást. A sokat bírált kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmény módosításának részeként kikerül az intézkedés hatálya alól Dél-Korea is.

Az EU-val, Kanadával és Mexikóval folytatódnak a tárgyalások, amelyek során az amerikai kormányzat a kvótákra összpontosít majd, hogy korlátozza az importot, és védje az ország nemzetbiztonsági érdekeit – hangsúlyozta a Fehér Ház. Azoknak az országoknak, amelyek mentesülni akarnak a pótvám fizetése alól, kvótákat kell elfogadniuk. Ezt tette Dél-Korea, amely vállalta, hogy a 2017-eshez képest mintegy 30 százalékkal csökkenti az Egyesült Államokba irányuló acélexportot. Az alumínium­import-tarifák alól azonban nem kapott mentességet.

Kanada és Mexikó esetében a végleges mentesség feltétele az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) sikeres újra tárgyalása, ami Washington értelmezésében az amerikai érdekek erőteljesebb érvényesítését jelenti. A Reuters megbízható forrásból úgy értesült, hogy június 1-je a végleges határ­idő, utána már nem lesz több haladék. A mentességet kérő országokkal Robert Lighthizer amerikai kereskedelmi képviselő folytatja a tárgyalásokat, az EU-val Wilbur Ross kereskedelmi miniszter.

Az Európai Bizottság szerint „az amerikai döntés meghosszabbítja a piaci bizonytalanságot, ami már így is hatással van az üzleti döntésekre. Az EU-nak teljes mértékű és végleges mentességet kell kapnia az intézkedés hatálya alól, mivel azokat nem lehet nemzetbiztonsági érdekekkel indokolni”. Brüsszel folyamatosan azzal érvel, hogy nem az uniós vállalatok okoznak globális túltermelést a fémiparban, ezért nem szabadna őket büntetni: „ellenkezőleg, az EU az elmúlt hónapokban minden létező szinten tárgyal amerikai és többi partnerével annak érdekében, hogy megoldást találjunk a problémára” – olvasható a közleményben, amely hangsúlyozza, hogy az EU „az Egyesült Államok régi partnereként és barátjaként nem fog fenyegetések hatása alatt tárgyalni”.

Justin Trudeau kanadai kormányfő arra figyelmeztetett, hogy a vámtarifák kivetése „nagyon rossz ötlet”, ami biztosan kárt okoz a két ország kereskedelmi kapcsolatainak, és munkahelyek elvesztéséhez vezet az Egyesült Államokban és Kanadában is.

A nemzetbiztonsági kockázat az EU szerint nem indokolt

Az Eurofer véleménye szerint az amerikai nemzetbiztonsági fellépés nem indokolt és nem jogszerű. Az amerikai acélművek rengeteg kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy nemzetbiztonsági célokra (pl. katonai) szükséges acélt gyártsanak: a jelentés azt állapítja meg, hogy az amerikai acélgyártás 3 százaléka szükséges a nemzetvédelemhez. Még a nemzetbiztonság rendkívül széles körű meghatározása mellett is az amerikai termelés kevesebb, mint fele köteles megfelelni a „kritikus infrastruktúra” igényeknek. Emellett az amerikai acéltermelés és -behozatal szintje 2010 óta viszonylag stabil, és a hazai iparág pénzügyi teljesítménye javult. Ezen túlmenően az elemzés nem tesz különbséget, melyek azok a termékek, amelyek valóban nemzetbiztonsági célokra szolgálnak, és melyek azok, amelyek nem. A nemzetbiztonság nem helyettesítheti a kereskedelmi védelmi eszközöket és védintézkedéseket, amelyeket továbbra is a WTO vagy ágazati iparpolitikai szabályok rögzítenek.

Az Eurofer hangsúlyozza, hogy az EU az USA szövetségese és nemzetbiztonsági partnere. A nemzetbiztonság nem indokolhatja az EU-ból származó acél kizárását. 22 tagállam tagja a NATO-nak, és jogilag kötelesek védeni az Egyesült Államok biztonságát. Ráadásul számos tagállam rendelkezik az USA-val közös védelmi közbeszerzési memorandummal, amely megszünteti a nemzetbiztonsággal kapcsolatos beszerzések akadályait. Továbbá az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma számos tagállam esetében rendelkezik szállítási megállapodással.

Az Egyesült Államok fellépése nem csak az EU acélkivitelének jelentős csökkentésére vezethető vissza, hanem a kereskedelem súlyos eltérítéséhez is vezethet, ami károsítja az EU acélpiacát. Még ha az Egyesült Államok el is fogadja azt az alternatív lehetőséget, hogy az EU acélimportját a 2017-es importszint 100 százalékán tartja – ami minimalizálja az EU-nak az USA-ba irányuló acélipari kivitelre gyakorolt közvetlen hatását –, továbbra is jelentős negatív hatást gyakorolna az EU acéliparára, mivel az amerikai piacról kizárt 13 millió tonna acélt máshol kell elhelyezni, valószínűleg a célpiac ára alatt. Ez óriási mennyiség, amely az EU nyersacéltermelésének mintegy 9 százalékát teszi ki. Az EU azonnali és hatékony védintézkedéseire van szükség ahhoz, hogy megakadályozza, hogy az EU acélpiacát a Trump adminisztráció egyoldalú akciói hátrányosan befolyásolják.

Végül az EU-nak és az USA-nak együtt kell működnie, mivel az egyoldalú intézkedések nem oldják meg a problémát. Az amerikai acélipar problémáinak alapja ugyanaz, mint az EU acélgyártóinak, nevezetesen a nem piaci beruházások által okozott globális többletkapacitás olyan országokban, mint például Kína. A többletkapacitások gondja globális megoldást igényel, ez az, amin az EU intenzíven dolgozik a felesleges acélkapacitással foglalkozó globális fórumokon.

Volt már ilyen, munkahelyek szűntek meg

Emlékezetes, hogy George W. Bush korábbi amerikai elnök 2002-ben bevezetett, az acélipar megmentését célzó importvám-rendszere katasztrofális helyzetet okozott: több munkahely szűnt meg, mint amennyit megmentettek.

A nemzetközi visszhang és ellenlépések eredményeként Bush 18 hónap után kénytelen volt felfüggeszteni a vámot – a tervezett 3 évvel szemben. Egy 2003 februári jelentés alapján Bush importvámja 200 ezer munkahelybe került a továbbfeldolgozók megnövekedett költségeinek következményeként. Ez a szám meghaladta az acéliparban 2003 decemberében foglalkoztatottak

összlétszámát (187 ezer). A helyzet megítélése meglehetősen ellentmondásos. Az acél­ipari szereplők szerint ezek a számok túlzóak, sőt egyes vélemények szerint pedig az importvámok következtében nem is szűntek meg munkahelyek más iparágakban.

Trump elnök még szélesebb körben, az acél mellett az alumínium-importra is kivetné a vámokat. A Bush által kivetett vámok kártékony hatásait taglaló tanulmányok ellenére hiszi, hogy munkahelyeket fog teremteni és megmenteni. Amennyiben Trump nem változtat az eredeti elképzelésein, 25 százalékos importvámmal sújtaná az acélt, és 10 százalékossal a alumíniumot.

A Trade Partnership Worldwide, LLC számításai alapján a vámok mintegy 33 464 új munkahelyet teremtenének az acél- és alumíniumszektorokban, ugyanakkor 179 334 állás szűnne meg a gazdaság egyéb területein. Egy másik elemző, az alumíniumiparra specializálódott Harbor Aluminium szerint az alumíniumra kivetendő importvám nagyságrendileg 1900 új munkahelyet teremtene az alumíniumkohászatban az elkövetkező két évben, ugyanakkor legalább 23 ezer munkahelyet tenne tönkre a gyártószektorokban.

Forrás: Világgazdaság, Medgyesi Csilla; www.mvae.hu; www.politico.eu;

Összeállította: Várkonyi Zsolt