Egy történet a mesterséges intelligenciáról

Bevallom nagy rajongója vagyok a mesterséges intelligenciának.  Mint minden új, egyszerűen lenyűgöz, s iszonyú vágyat érzek arra, hogy birtokba vegyem. Míg nem volt OpenAI a tévémmel pontosabban annak hangvezérlésével próbálkoztam. Valami lenyűgöző kaland volt, hogy megnyomtam egy gombot mondtam neki valamit, s ha csapnivaló angolságom nem okozott akadályt, akkor vissza is válaszolt. Egy idő után vérszemet kaptam, s már nem csak Kuala Lumpur aznapi időjárására voltam kíváncsi, hanem személyes vizekre is tereltem a "beszélgetésünket" . Kíváncsiságból odaböktem neki, hogy szeretlek. Nem is késett a válasz, s megmondta, hogy ő is kedvesnek tart. Ezen felbátorodva, gondoltam, hogy mint minden nő, én is kipróbálom a határaimat. S odavetettem neki egy cifra káromkodást. Erre azt válaszolta, hogy egyáltalán nem akarja megérteni, amit mondok. Én erre teljességgel bizonyos lettem abban, hogy az én tévémnek férfi lelke van.