Demeter Zoltán a magyar pezsgőkirály

Demeter Zoltán mottója: légy szerelmes a munkádba!

– Találd meg azt az elfoglaltságot magadnak, amit úgy tudsz elvégezni, hogy nem veszed észre: amivel foglalkozol az a munkád… Amikor ez az érzés eltűnik, azonnal hagyd abba, mert az élet olyan rövid, hogy nem szabad érdektelenül elvégzett tevékenységre pazarolni! A szerelem nélkül végzett munka hamarosan kifog végezni.

A veled való találkozás előtt mindenki arra figyelmeztetett, hogy tiszteljelek, mert egy rangos és nagy tudású szakember vagy. Kérlek, mutasd meg az utrat, ami elvezetett idáig!

–A sikerességet és ezt a rangot kívülről ítélik meg, ami nagyon megtisztel engem. Valószínűleg azért történik ez így, mert olyan borokat készítek, ami sok embernek örömöt okoz. -Tokaj - Hegyalján születtem, ami persze nem elég a sikerhez. Például, ha hat-nyolc évre Paksra települnék, akkor vajon egyre jobban értenék az atomenergia fölhasználásához? Aligha hiszem. Senki sem úgy születik, hogy egyből ért azokhoz a dolgokhoz, amiket az emberek létrehoznak. Tehát tanulás nélkül senki sem lehet kiemelkedő zenész, táncos, képzőművész, vagy éppen borász. Ezeket mindet, tanulni kell. Pláne, ha csinálni is akarja az ember, akkor meg főképp. A családunknak volt szőlője, de tizennégy éves koromban eljöttem a borvidékről, pedig apán nagyon komolyan vette azt, hogy engem ebbe beintegrál. Tizenkét éves koromban egy háti permetezőgépet kaptam tőle a születésnapomra. Erre már nem tudtam humoros reagálni, ezért két év múlva elhagytam a vidéket, és mondtam, hogy ő csinálja mert jobban áll neki. 

A sorsom a Kertészeti Egyetemre vetett

– Igazából ez sem volt egy bonyolult dolog. Olyan messzire akartam menni a permetező gépemtől, amennyire csak lehetett. Ez mondjuk sikerült is. Egy nagykőrösi élelmiszeripari középiskolából indulva viszont megnyertem egy országos szakmai versenyt, ezért felvétel nélkül mehettem egy szakirányú egyetemre, sőt érettségiznem se kellett. Így egyenes út vezetett a Kertészeti Egyetemre, ahol fél év után szakot kellett választanom, és akkor lépett be a gyermekkorban kapott kézi permetező és az akkor készült kisputtony… 

A szak elvégzése után kíváncsi lettem, hogy mi a helyzet ebben a témakörben, a világban. Fölvettem a hátizsákot, mint ahogy a XIX. század elején tették Európa azon családból származó emberei, akik komolyan akarták venni a dolgukat az egész életükben. Egyből az Egyesült Államokba repültem. Virginiában egy borászatban dolgoztam, Wisconsinban az egyetemen tanultam, majd Kaliforniában a Napa völgyében dolgoztam egy szüretet. A rendszerváltáskor érkeztem haza, de mentem is tovább Franciaországba ahol Burgundiában tanultam egy fél évet. Ezután Angliába, Brightonba utaztam. Ott bor jogot és marketinget tanultam két hónapig, majd Londonba érkeztem. Én vagyok az első magyar, aki megcsinálta a London WSET vizsgáját és borakadémikus lettem.

Külföldi szolgálatban – itthon

– 1992-ben tértem haza. A privatizációs időszakban rengeteg külföldi cég érkezett Tokaj Hegyaljára. Előbb egy borászati rendszert építettem föl egy francia, majd három év múlva egy német végül újabb három évet követően egy amerikai beruházónál. Az volt a feladatom, hogy kitaláljam a borászati technológiát, és egy stílusirányt jelöljek ki a boroknak. Az amerikai céget később vezetnem is kellett.

Saját céget alapítottam

– Erre 1996-ban került sor. Az volt a filozófiám, hogy amíg napközben alkalmazottként egy forintot keresek, abból kettőt kell létrehoznom a vállalkozásomban. 2008-ban függetlenítettem magamat és már csak a saját vállalkozásomra koncentrálok.

Jó döntés volt, hiszen a siker megszületett?

– Ez így nagyon leegyszerűsítettnek hangzik. A siker a külső szemlélő számára nézve tűnhet végállomásnak. A boldogság keresése az élet célja, az hogy örömöt találjunk és okozzunk másoknak. Ez persze nagyon le van egyszerűsítve, de a számomra ez egy eszencia. Ebben nagyon nagy segítségemre van a bor. Megtalálom magam benne, Válaszokat találok a kérdéseimre. Mindenkinek kell találnia egy olyan témát, amit olyan lelkesen tud csinálni, hogy nem veszi észre, hogy az munka. Tehát a témának szerelemnek kell lenni. Itt mindenkinek szóltam, bár a többségük idősebb embernek számit, tehát lehetséges, hogy későn. Remélem, hogy már korábban is tudták, hogy ha nincs meg a szerelem, akkor azonnal abba kell hagyni. Az élet pillanatok alatt elszáll, és, ha szerelem nélkülinek érzi az adott tevékenységét, akkor az rövid időn belül kifogja őt végezni. Egyáltalán szerelem nélkül semmit sem lehet csinálni. Hangsúlyozom, hogy nekem a bor nem a hang, hanem a hangszer. Rajta keresztül szemlélem és értem meg a világot. Bizonyos értelemben sikeresnek mondhatnak engem, mert nagyon sok embernek örömöt tudok okozni a boraimmal. 

A külföldi tapasztalatokat beépítetted a munkádba?

– A felsorolt országokban velem kapcsolatban minden a szakmai környezetben történt. Nagyon könnyedén eladtam magamat a hazai munkaerő piacon. A szakmai felkészültségemre, a világlátottság és a nyelvtudásomra nyitott volt a külföldi tőke. Tizenöt éven keresztül csináltam is azt a munkát. De volt bennem egy olyan mélyről fakadó szabadság vágy, amihez egy olyan témát választottam, amihez kapcsolódva végkép nem egyszerű keresni a borkészítésben azt és a függetlenséget. A sikerességet nekem az jelenti, hogy ebben a témában megtaláltam a szabadságot. 

Aki szabad az magányos…

– Mindig érzek egy olyan feszességet és visszahúzást, amit ezek a sikeres emberek elszenvednek. Ez is egyfajta gravitáció, ami nem karaja elengedni őket. Nem mondom, hogy a borászat művészet (bár az is lehetne, hiszen akár az életünk végig vitele is mondható annak), de nagyon hasonló dolog. Ahhoz, hogy szabadon alkothassunk, meg kell küzdenünk a visszatartó erőkkel. Úgy kell magamat pozícionálni, hogy megtudjam élni a szabadság érzését, mert rajta keresztül a boldogságot is megkapom.

Új iskola teremtése, vagy támaszkodás a múlt értékeire?

– Ez egy tökéletes kérdés! Ez ötszáz éves hagyományokat őrző borvidékről jövök, amit újra kellett fogalmazni. Itt a kommunizmus nagyon komoly dolgokat művelt. Az egész társadalomban és nyilván a mi szakmánkban is. Egy hamis képet vázolt föl, és annyiszor elmondta, hogy a végén el is hittük. Ennek az átlépéséhez kellett egy olyan bátorságot és fiatalos lendületet szerezni, ami az általam megszerzett ismeretekből és rutinból táplálkozott.

Tokaj-hegyalját kiárusították?

– Sokan úgy kezelik a megtörtént dolgokat, mintha ez történt volna a külföldi cégek javára. de ne kell összekeverni a dolgokat. Amikor idejön egy kereskedelmi vállalkozás, vagy egy globálisan értelmezhető gyártó világcég, aki megveszi a termelési kapacitást, és azzal beljebb van, más is történik. Itt olyan növényeket ültetnek, amelyek gyökeret eresztenek és a megfelelő színvonalú termőre fordulásához négy, vagy akár tíz évet is kell várni. Ez nem egy doboz gyár. Ezért rengeteget köszönhetünk a külföldieknek, hogy egy gondolkodásmódot, egy stílust, vagy a munkához való hozzáállást megtanították nekünk. Talán azért voltam olyan érdekes, mert én ezt már készen hoztam a külföldi éveim hozományaként.