A szekszárdi Takler Borászat tulajdonosával beszélgettünk

2023.01.19. 11:30

A borkultúrát és a fogyasztást a jövőt illetően át kell gondolni

Takler András, a Takler Borbirtok tulajdonosa, kereskedelmi vezetője, marketingese igazán elfoglalt ember. Idejének jó részét, ahogy a családjáét is, a fogyasztói szokások megismerése és kiszolgálása tölti ki. Ő így mesélt erről.

Balogh Tamás

Takler András Dunaújvárosba is elhozta borászatának zászlóshajóit Fotó: a szerző

– Az enyém egy elég munkás pozíció. A birtok mellett egy hotelt, a Takler Kúriát is vezetünk. Megnyitottuk a Takler Bor Bárt Óbudán 2021-ben, ahol szintén nagyon sok eseményen veszek részt. A legjobb borászokat hívjuk meg hozzánk, mellette komoly formációkkal Jazz Friday-eket is tartunk. Ezeknek az ügyes-bajos dolgait is intézem. Mellette enyémek az egyéb marketinges feladatok is. Ezekkel éppen hogy fölálltunk, amikor beütött ez a nagyon komoly energiaár-változás. Küzdelmes lett az életünk, és ezért, amit lehet, mindent magunk csinálunk meg. 

– Szép aranygyűrűt viselsz. Nem akar leesni a kezedről a munka közben? – kérdeztük. 
– Nincs vele problémám, egyébként hat éve nősültem meg, és azóta viselem. Két gyerkőcünkkel, egy kisfiúval és egy nagyobbacska lánnyal is dicsekedhetünk. A fizikai munkáról annyit, hogy a borkészítés az öcsém reszortja, ezért őt jobban zavarná a gyűrű a pincében. Én az estékbe nyúlóan sokfelé tartok borkóstolókat, rengeteg eseményen veszek részt. A szekszárdi és a saját borainkat képviselve utazok a nagyvilágban. 

– Jó bornak nem kell cégér! – vágtuk rá rögtön. 
– Hogyne kéne! Méghozzá azért, mert teljesen megváltozik a piac. Például álmunkban sem hittük volna, hogy nekünk is komolyan el kell kezdeni fehérborokat készíteni. Elsősorban a hipermarketekben többfélével vagyunk jelen. Azok az italok és persze a gyöngyöző borunk a Bor Bárban és a hotelben is a vendégeink poharába kerülhetnek. 

Változik a világ! 

– A borfogyasztás általában, a vörösborfogyasztás pláne visszaesőben van, ezért az egyik nagy feladatunk, hogy a jövő fogyasztóit megnyerjük a magyar bornak. A mostani, a húszas éveik elején járó korosztály nem biztos, hogy ismeri a Takler Ferenc vagy a többi nagy borász nevét. Lehetséges, hogy őket egy új borstílussal és másfajta kommunikációval lehet bevonzani a körbe. Rengeteg a tennivalónk. 

– Az én munkám a mi szempontunkból egy igazi misszió. Ez is egy kihívás, de nyugodtan állok bele, mert tudom, hogy mit töltök a pohárba! Most a 2018-as évjárat borait értékesítjük, amik csúcsukon állnak. Ezek számtalan hazai és külföldi versenyen és teszteken értek el első helyezéseket. A kékfrankos és a cabernet franc is top 20-as volt a nemzetközi zsűrivel erősített Winelovers Wine Awards 2022-őn. Tudom, hogy ezek nagyon kerek, élvezhető borok, nincsenek túlbarikolva, tehát már nem a fáról, hanem a gyümölcsről szólnak. Ezekkel meg lehet azokat is szólítani, akik esetleg a fehérnél és a rozénál megállnának. 

Fájt-e a fehérborok felé nyitni? 
– Igazából szeretjük azokat is. Szívesen fogyasztom. Meg is tudom érteni a híveiket, hogy a nagy melegben nem egy tanninos cabernet-t fogyasztanak. Imádom a rajnai rizlinget, a savignon blanc-t. Megtapasztaltuk, hogy Szekszárdon is lehet ezekből is jókat készíteni. Nyilván nem akarunk és nem is tudnánk a Balaton-felvidékiekkel, pláne a tokajiakkal versenyre kelni. A mieink is nagyon szép, tiszta ízű, karakteres borok, de nálunk nincs vulkanikus talaj. Ezért az övékéhez hasonló komplexitásra nem lehet törekedni ezekkel. Nem is olyan drága borokat készítünk, hanem kétezer-háromezer forint körüli polci árban kínálunk nagyon megbízható, különböző stílusú, jó fehéreket. 

A bemutatón el kell vinni a show-t? 

– Általában is, de a borbemutatókon pláne elvárják tőlünk, hogy optimisták, lendületesek és viccesek legyünk. Mivel az egész életünk benne van ebben a munkában és szeretjük is, ezért nem nehéz róla pozitívan beszélni, és szívesen hajlunk erre a hangulatra. El szoktam mondani, hogy a statisztikák nem hazudnak, és ezért a borkultúrát és a fogyasztást a jövőben át kell gondolni. Panaszkodni viszont nem szoktam, mert tudom, hogy a kisebb pincészetek még rosszabb helyzetben vannak, mint mi. Senkinek sem könnyű most a helyzete. Erre mi vagyunk a legjobb példa, hiszen a miénk egy harminc éve sikeres brand, de ezzel együtt naponta meg kell küzdenünk a fogyasztók kegyeiért. 

Kinek a kedvére, milyen irányba? 
– Mindig nehéz kérdések ezek, hogy vajon olyan bort készítsünk, amit mi szeretünk és hiszünk benne, a filozófiánknak megfelelő, vagy menjünk a piac igényei felé. Az igazság valahol a kettő között található. A rajnainál maradva egyre jellemzőbb, hogy még a legkomolyabb Rajna menti borvidékeken is hagynak maradék cukrokat a borban, mert a fiatalok azt szeretik, ha nem a bitang savú bor kerül a poharukba. 
Mi pedig azt mondjuk, mint a pezsgőnél, hogy én egy natúr nyerset jobban szeretek, mint a szárazat, amiben lehet néhány gramm maradék cukor. Ez az ízlés viszont a fogyasztók néhány százalékánál található meg, ami egy szűk kis szegmens. A bankhiteleket viszont rendben kell törleszteni, és a több mint negyven alkalmazottnak is időben ki kell fizetni a járandóságát. Innét nézve valószínűleg jól látszik, hogy ez nem egyszerű feladat, de mindig jól szoktuk megoldani. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában