Szepsy-bort kóstolni geológiai, történelmi, borászati tanulmány

Nem véletlen, hogy a Szepsy Pincészetet felkérték, legyenek képviselve az eseményen. A díjátadón többször is szólították őket. Az életművét elismerendő idősebb Szepsy István kapta 2022-ben a Golden Vines Hall of Fame Award díjat, azaz bekerült a Hírességek Csarnokába. A Szepsy Pincészet pedig megkapta a 2022 Golden Vines Best Fine Wine Producer in Europe díjat, azaz Európa legjobb pincészetének választották. 

Ezzel a Szepsy név és a tokaji bor méltó környezetbe került, olyan nevek mellé, mint Krug Champagne, Hennessy vagy éppen Dom Pérignon. Erről a Magyarországot és Tokajt a világ bortérképére felhelyező eseményről a Dining Guide már hírt adott. 

Tulajdonképpen nem nagyon lehet másik olyan díjat mondani a világon, ami ennyire fontos lenne a márkaépítés szempontjából. Itt ez most azért kulcsfontosságú, mert a Hall of Fame díj az egész esemény legnagyobb díja. És azért, mert most először került magyar márka a nemzetközi csúcsmárkákkal közös rendezvényre. Ez egy abszolút első alkalom, ilyenre nem volt még példa. És egy ilyen díjat akkor ítélnek oda valakinek, amikor a szervezőkben már nem maradt kérdés. 

A palackba zárt szellemiség 

Öt éve abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Grábics Gáborral, a Corner Hotel és Kávéház egyik tulajdonosával együtt Mádon találkozhattam Szepsy István köztiszteletben álló borásszal, aki nem nagyon szokott interjút adni, de lapunkkal kivételt tett. 

Ez az anyag akkor „A palackba zárt szellemiség” címmel jelent meg. A bornál a „két csúcsszereplőnek”, a termőhelynek és a szőlőfajtának együtt kell nagyon jónak lennie, vallja Szepsy István. Megtapasztalhattuk: ő nemcsak egyszerűen borász, hanem geológus, sőt egy borfilozófus is, aki Tokaj újraértelmezésével, spirituális útkeresésével is példaként szolgál sokaknak. 

Nem munka, küldetés 

Csaknem négy órát tölthettünk Szepsy Istvánnal, akitől elsősorban a márkaépítés ­filozófiáját és folyamatát hallgathattuk meg. Ám sokkal többről beszélgettünk, s mindabból egy fantasztikus családregényt ismerhettünk meg – szándékosan nem ­családi vállalkozást írok, mert a ­családfőnek ez az élete. 

Amikor körbevitt bennünket a tekintélyes szőlőbirtokon, a Szent Tamás-hegy tetején megállva csak mesélt. A távoli dűlőkről ugyanúgy, mint a lábunk alatt heverő kőzetekről. Áradt belőle az a szeretet, amivel ezt az egészet csinálja. Nem is munkának fogja fel, hanem inkább küldetésnek mondanám, sőt elsősorban az! 

„Azonnal belehalnék, ha nem ezt csinálnám” – tudtuk meg tőle. „Szepsyt önmagával lehet definiálni. Semmit nem tudsz az egészről, amíg Szepsyvel nem találkozol” – mondják róla. „Szepsy-bort kóstolni pedig történelmi, geológiai és borászati tanulmány” is egyben, olvasom, amelyet beszélgetésünk közben mi magunk is megtapasztalhattunk. 

Tokajt elődeink is szerették. Voltaire azt mondta a tokaji borról, hogy a sötét sárga bor az agyvelő minden rostját mozgásba hozza. „A Tokaji a szellem és a jókedv sziporkáinak valóságos tűzijátékát varázsolja elő a lélek mélyéről”. Szepsy István Hall of Fame díja méltó elismerése annak, amit létrehozott, annak, amit képvisel. Talán a sorban sokadikként – mi is szívből gratulálunk neki!