Ha én hirtelen szemtől szembe találkoznék egy nagy kígyóval...

Előtte azonban megkérdeztük Nagy Attilát, Kisapostag polgármesterét az üggyel kapcsolatban. 
– Nem örültünk, hogy Kisapostag ilyen módon kerül az országos médiába. Ami a települést illeti, rengeteg szép dologról lehetne írni: a csodás környezeti adottságokról, a barátságos emberekről, vagy éppen a fejlesztésekről, amelyekkel épül-szépül a falunk. Tudják például, hogy a szép világsikereket elérő Kiss Balázs és Kollár Kristóf kisapostagi? Nem a bulvárrész zavar leginkább, mert ez egy ilyen stílus, hanem a reális tájékoztatás hiánya. 
Emiatt kerestük meg Péntek Attila Lászlót, akit a bevezetőben említett esettel kapcsolatban kérdeztük. 

– Elsőre meglepő, sőt hihetetlen a történet. Felágaskodó kígyóról az embernek a kobra jut eszébe. Milyen kígyó viselkedik így? 
– Hozzám is eljutott a hír, én is olvastam a Facebook-posztot. A leírás alapján egyértelműen be tudtam azonosítani a kígyót. Egy faj él a környéken, amely adott esetben hasonlóképpen viselkedik, ez pedig a kaszpi haragossikló ­(Dolichophis caspius). Kisapostag környékén az összes, Magyarországon előforduló siklófaj megtalálható, de a többire nem jellemző ez a vehemens viselkedés. A vízi- és a kockás sikló például bűzös váladékkal bírja rá az őt megfogót, hogy engedje el, de egyik sem harap. A környéken lehet még találkozni az erdei-, illetve rézsiklóval is, azok esetleg akkor harapnak, ha valaki kézbe veszi. A haragossikló Magyarország legnagyobb kígyója, hossza elérheti a két métert is. Kifejlett korában teste dióbarna színű, az oldalán ezüstös árnyalattal. Pikkelyei közepén szalmasárga csík húzódik. Feje mogyoróbarna színű, hasa sárga. Bár alapvetően kerüli az embert, ha veszélyben érzi magát, akkor könnyen ellentámadásba lendülhet. Ha sarokba szorítják, vagy hirtelen közelről meglepik, és úgy érzi, hogy nem tud gyorsan kereket oldani, akkor megpróbálja a „támadóját” elriasztani. Ilyenkor gyakran felágaskodik, és odakap az ember lába felé. Ha a meglepetés sikeres és a „támadó” meghátrál, akkor szélsebesen elviharzik. Kézbe véve vadul csapkod és harapással próbál kikeveredni a szituációból. A nevében szereplő jelző a viselkedésére utal, ami hazai kígyók között egyedivé teszi. Hazánkban összesen hét kígyófaj él, két vipera és öt sikló. Mérges kígyótól Kisapostagon nem kell tartani, egyik hazai viperafaj sem fordul elő a környéken. A haragossikló harapása nem veszélyes, fogaival csak a bőrt tudja gyengén felsérteni. Tehát a Bors cikkére utalva, semmilyen kígyótól sem kell rettegnie Kisapostag lakosságának. Akár egy kiscica is nagyobb sérülést tud okozni az embernek, mint egy haragossikló. 

– Ha én találkoznék egy nagy kígyóval, amely felágaskodik és marni készül, biztos lecsapnám egy lapáttal. 
– Ez minden szempontból indokolatlan, ráadásul törvénybe ütköző cselekedet volna. A haragossikló egy fokozottan védett és Magyarországon kifejezetten ritka állat, csak elvétve keveredik az ember közelébe. Az eszmei értéke félmillió forint. Természetvédelmi szempontból rendkívül értékes. 

– Tulajdonképpen örülhetünk, hogy ilyenünk van. A Mezőföld természetes lakhelye ennek a kígyónak, vagy csak idetévedt? 
– A kaszpi haragossikló Magyarországon éri el elterjedésének északnyugati határát. Hazánkban elszigetelt populációi találhatóak a Budai- valamint a Villányi-hegység mészkő-, illetve dolomit sziklagyepein. A Mezőföldön a Duna menti löszfalakon szórványosan fennmaradt gyepmaradványokon találjuk Dunaújvárostól Paksig. A löszfalak repedéseiben, üregeiben telelnek, de a partifecskék, gyurgyalagok által készített üregeket is használják telelő-, illetve búvóhelynek. A faj előfordulása szempontjából fontos, hogy élőhelyén legyenek ilyen nagyobb méretű üregek, ahol el tud bújni. A Mezőföldön kisszámú populáció él. Ritkán találunk levedlett bőrt is. 2002 óta tudjuk, hogy a haragossikló Dunaújváros déli részén is előfordul. Én személyesen 2015 óta járok Kisapostag környékére, és főleg a löszfal könyékéről szoktam adatokat gyűjteni. Dunaújváros és Kisapostag környékén durva becslés szerint néhány tucat haragossikló élhet. A két település haragossiklóit egy állománynak tekinthetjük, mert ezen a részen összefüggő löszfalszakasz található. 

– Ha ilyen kevesen vannak, akár el is lehetne nevezni. 
– Ha ismernénk ezeket, akkor talán igen. Más módon sikerült azonosítani. Budapesten rádiós jeladóval jelöltünk meg néhány példányt, hogy az állatok mozgásáról pontosabb képet kaphassunk. Az eredmények azt mutatták, hogy egyes példányok az év folyamán nagy területet járnak be, de időről időre visszatérnek a búvóhelyeikre. 

– Mivel táplálkozik a haragossikló? 
– Egyik fő eledele valószínűleg a zöld gyík, de madarakat, kisebb emlősöket is elfogyaszt. A nagyobb példányok akár ürgét vagy patkányt is zsákmányolhatnak. Szerencsére élelemben nincs hiánya ezen a környéken, inkább élőhelyeinek eltűnése, leromlása veszélyezteti. A szakosztályunknak van egy haragossik­ló védelmi programja, ami már évek óta tart, és ennek keretében szoktuk a Duna menti településeken, így Kisapostagon is monitorozni a haragossikló előfordulását. Legtöbbször a korábban már megismert élőhelyeket szoktam látogatni. Amennyiben találunk levedlett bőrt, akkor azt a Természettudományi Múzeumba szoktuk továbbítani molekuláris vizsgálatok céljából. Erre azért van szükség, hogy pontos képet kaphassunk az elszigetelt élőhelyeken előforduló haragossikló-állományok életképességéről, genetikai változatosságáról, beltenyésztettségük mértékéről. Kevés adatunk van és a faj megőrzése szempontjából minden információ fontos lehet. Haragossikló vagy bármilyen kétéltű és hüllő észlelését bárki feltöltheti a herpterkep.mme.hu honlapra, hozzájárulva ezzel az adott faj védelméhez. Nekünk, akik ismerjük a haragossiklót, nem újdonság a viselkedése, de a legtöbb ember számára meglepő az előfordulása is. Remélem, a beszélgetésünk sok félreértést tisztázott.