A Big Brother átadta helyét a Big Datának

Pár hónapja azonban egy óvatosságra intő, meglepő és elgondolkoztató írást publikált a Valóság című folyóiratban Pokol Béla jogászprofesszor, Platformtársadalom, adatosodás és a metrikusság dilemmái címmel. Így, csupán a cím hallatán valószínűleg kevesen kezdik el keresni a lap tavaly novemberi számát, értve is, meg nem is, minek szentelhetett több oldalnyi írást a szerző. Mit jelentenek ezek a kifejezések? A platformtársadalom mi vagyunk, akik a kibertérben, az internetvilág adta lehetőségek, a kényelem szerelmeseiként önfeledten használjuk ki annak minden előnyét: árukat rendelünk, képeket, magánéleti eseményeket posztolunk, alkalmazásokat töltünk le, csak hogy könnyebben hozzájussunk valamihez, levelezgetünk, klikkelgetünk, kommentelünk, lájkolunk, fittyet hányva az óvatosságra. A helyesírás vagy a jó ízlés szabályairól már ne is beszéljünk! 

Az adatosodás, azoknak a rólunk szóló adatmilliárdoknak a keletkezése, és annak szakszerű feldolgozásából keletkező információhalmaz, amit „platformlényként” magunkról közreadunk. A metrikusság pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi – bár Pokol professzor szerint még gyermekcipőben járó – adatfeldolgozó algoritmusok, szerverek rendszerezve, elemezve mérhető formába rendeznek, összesítenek, és alkalmassá teszik következtetések levonására. 

Ki gondol arra, amikor letölt, rendel, lájkol stb., hogy mi történik ezután? Megjött a csomag, megvan a kívánt applikáció, visszajeleztek a lájkomra, és ezzel lezárult az akció. Lezárult? Dehogy zárult le! A java még csak ezután jön! Az adataim a kibertérben millió más személy adatával kerülnek összekapcsolásra, majd feldolgozásra és értékesítésre. A platformok és a hozzájuk kapcsolódó cégek egymással összekapcsolódva olyan rendszereket működtetnek, amelyek a pillanat tört része alatt adatok milliárdjait dolgozzák fel azonnal, és folyton frissítve. Ez a Big Data! Nem azért csinálják, hogy XY bankszámlájához hozzáférjenek. Ugyan már! Ez legfeljebb pitiáner csalók biznisze. Hatalmas távlatok nyíltak a statisztika eddig kevésbé értékelt tudománya előtt! Ma az adatértékesítés a világ legnagyobb és legjobb üzlete. 

Az adat (data) a földkerekség legkeresettebb árucikke lett

Az adat (data) a földkerekség legkeresettebb árucikke lett! Hol vagyunk már attól, amikor hónapokat kellett várni egy-egy statisztikai adat előállítására? Pokol professzor cikkében idézi David Beer 2016-ban, a metrikus hatalomról kiadott könyvét, amelyben a szerző azt állítja, hogy „a társadalmi tevékenységekről naponta az adatok milliárdjait és trilliárdjait ontó globális, internetes platformok, Facebook, Twitter, Google stb., és az ezekre rákötött adatbányászat, illetve metrikus méréseik csak az első lépcsőt jelentik, és önmagukban nem ezek hozzák létre a metrikus hatalmat.” Beer szerint ez a hatalom az által jön létre, hogy az így előállított mérések eredményeit visszajuttatják a gazdasági és társadalmi élet irányítóihoz, a döntéshozókhoz, akik megalkotják az érdekeltségük szempontjainak megfelelő globális mérési algoritmusokat. Az sem titok, hogy ezeket a többnyire szelektíven összekapcsolt jelzőszámokat és rangsorokat, mint objektív tudományos eredményeket hozzák nyilvánosságra. Ez talán jogos is, hiszen ilyen mennyiségű esetszámot egyetlen kutató sem képes produkálni. Az más kérdés, hogy az összerendezés paraméterei mennyire felelnek meg a statisztikai szabályoknak! 

No, és mi van az adatvédelemmel? Az „létezik”! Mégpedig többféle módon. Nézzük! Rákeresünk a telefonunkon egy tartalomra, ekkor jön az adatvédelem! El kell fogadnunk az adatvédelmi szabályzatot, amiben benne van, hogy az adatainkat kizárólag statisztikai adatgyűjtésre használja fel az oldal működtetője. Többségünkben gondolkodás nélkül rákattintunk az elfogadás gombra, csakhogy mielőbb hozzájussunk a keresett tartalomhoz. 

Ez nem a titkosszolgálat, mindenki önként adja a kezükbe magát. Így szól a szövegük: „az … elemző eszköze, amely abban segít a weboldalak és alkalmazások tulajdonosainak, hogy pontosabb képet kapjanak látogatóik tevékenységeiről. A szolgáltatás cookie-kat használhat, hogy információkat gyűjtsön és jelentést készítsen a weboldal használatára vonatkozó statisztikai adatokból anélkül, hogy egyénileg azonosítaná a látogatókat.” Ez megnyugtató, nem? 

Vagy az őszintébb változat: „Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és előfordulhat, hogy az eszközéről származó adatokat (a cookie-kat, az egyedi azonosítókat és az egyéb eszköz adatokat) harmadik fél szolgáltatókkal osztjuk meg, ők továbbítják a szervezeti döntéshozókhoz, akik adatokat kifejezetten ez a webhely vagy alkalmazás használja majd”. „Remek fordítás”! Azonnal megérti, aki netán el is olvassa. 

Az álszakszerű: „Mi és a partnereink információkat – például sütiket – tárolunk egy eszközön vagy hozzáférünk az eszközön tárolt információkhoz, és személyes adatokat – például egyedi azonosítókat és az eszköz által küldött alapvető információkat – kezelünk személyre szabott hirdetések és tartalom nyújtásához, hirdetés- és tartalomméréshez, nézettségi adatok gyűjtéséhez, valamint termékek kifejlesztéséhez és a termékek javításához.” 

És ezeket elolvasván a Big Brother lesütötte a szemét, és önként átadta helyét a Big Datának. 

„Nem mese ez, gyermek” – írta egykor Arany János.