lovak szerelmese

2021.08.15. 08:00

Fogathajtóbabérokra tör a perkátai Dózsa Tamás

Társoldalunk a feol.hu korábban már írt Dózsa Tamásról, aki a nemrég megrendezett kettesfogathajtó-verseny rendezője, igazgatója, egyben versenyzője is volt.

Déri Brenda

Egy interjú reményében most megkerestük őt, aki várandós kedvesével, Kovács Melindával hatalmas örömmel fogadta érkezésünket, és már alig várta, hogy beavasson a fogathajtás rejtelmeibe. Odaérkezésünkkor szinte egyből nyeregbe pattantunk, na jó, bevallom, inkább kocsira – és indultunk is a verseny helyszínére, a Kastélyparkba. Indulás előtt még felszerelte a lovakat a szükséges eszközökkel, és bebiztosította utunkat. Szavaival élve a kényelmesebb, „szoknyakompatibilis” kocsi elé fogta őket, ugyanis jómagam finoman szólva sem a programhoz öltöztem. Elhihetik, a nap elején, az irodába menet még nem gondoltam volna, hogy néhány órával később lovas kocsin szántom az utakat.

Nos, minden a helyére került, útnak indultunk, és ezzel kezdetét vette a mesedélután. Legalábbis én annak éreztem, teljesen magával ragadó élmény volt, ahogyan Tamás mélyen átszellemülve mesélt szívének egyik legkedvesebb időtöltéséről, a lovakkal foglalkozásról, Zengőről és Acélról.

Dózsa Tamás és párja, Melinda nagy szenvedéllyel beszélnek lovaikról, élményeikről
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– Már kiskoromban is lovakat rajzoltam mindig mindenre. 2004-ben egy nagy álmom teljesült, amikor édesapám vásárolt nekem egyet. Rá két évre, a 2006-os perkátai fogathajtóversenyen már segédhajtó voltam, majd onnan számítva még 10 évig. Most is nagyon kezdetleges utakon járok még ebben a sportban. Ez a C kategória, amelyben indultunk, úgymond a leghátsó szint, de ennek eléréséhez is rengeteg erőfeszítés szükséges. Hatalmas az anyagi vonzata, de legalább ugyanennyi idő és energia is kell hozzá.

Hosszú évek kemény munkája ugyanis, amíg ezeket a gyönyörű állatokat beidomítja. A beidomítás, ezt nevezte Tamás a legelső fontos tényezőnek, elengedhetetlen ahhoz, hogy együtt sikereket tudjanak elérni. Második lépésként az engedelmességet nevezte meg, majd hozzátette, hogy a lovas és ló közötti kapcsolat szolgál mindennek alapjául.

– Érzi a ló, ha szeretve van. A pej lovam – ez a ló színére utal, laikus szemmel barnának neveznénk –, Zengő kimondottan érzékeny típus, nagyon meg tud sértődni egy megdorgálásnál. Éppen ezért, akár a kutyáknál, amennyiben megérdemli, a jutalmazás éppoly fontos, mint a nem megfelelő viselkedés büntetése. Jutalmazás lehet akár egy simogatás, paskolás, valaki az ostor végével megdörzsöli a lova hátát dicséret gyanánt. Sokan azt hiszik, hogy az ostorcsapás büntetés, pedig nem feltétlenül, sőt. Elsősorban előrehajtó szerepe van, illetve irányadó. Sokkal inkább számít megdorgálásnak egy erélyesebb hangsúly.

Szinte ittam Tamás szavait, és azon kaptam magamat, hogy megfeledkeztem a szerepemről, mintha nem is dolgoztam volna. A túránk végéhez közeledve még mindig nem fogyott el a mondanivalója, éreztem benne a szenvedélyt és az imádatot – de nem csak benne. Párja, Melinda legalább akkora odaadással avatott be a részletekbe és az élményeikbe, melyeket a lovaknak köszönhetnek. Így nem csoda, hogy egymásra találtak. A legbanálisabb, ám számomra mégis a legkedvesebb mesélnivalójával zárnám lovas kalandjainkat.

– Amikor időnk engedi, mindig kihozzuk Zengőt és Acélt a faluba, vagy elmegyünk valahova a környező településekre. A napokban Hantoson jártunk fagyizni.

Ezek is érdekelhetik