Hát hiába, ez ám a nagyvilági élet!

Dunaújváros

Hétfőn, olyan „bárcsak aludhatnék még” időben, a szokásos egészségügyi körön voltunk a kutyusommal. A Római körút elején lévő nagy parkolónál csendes volt a környezet, hiszen a dél- előtti műszakosok már útra keltek, és a szomszédos iskola miatt sem volt nyüzsgés. Ketten sétáltunk, ám valami károgásféle törte meg az álmos miliőt. A parkoló közepén egy dolmányos varjú tipegett. Az oda vezető lejárónál egy étterem kukái voltak, mellette zacskós szemét is. Tollas barátunk kicsit megtorpant, amikor megálltunk bámulni őt. De aztán nem zavartatta magát, lapozni kezdte az étlapot, és nekilátott csipegetni a reggelit.... már régen felismerték az urbanizáció előnyeit.