A hadicsel bevált, a törökök hatalmas vereséget szenvedtek

Történelem

A XIV. század legelején felemelkedő Oszmán Birodalom I. Murád szultán uralkodása idején lett igazi világhatalom, amikor 1389-ben Rigómezőnél (ma Koszovó) megverte a szerb királyság vezette balkáni népek közös hadseregét. A győzelmek után megszerezte a Balkán-félszigetet és egészen a Magyar Királyság határáig tört előre. A Közép-Ázsiából támadó mongol seregek Timur Lenk vezetésével ugyan nagy csapást mértek a törökökre, mégpedig saját hazájukban, így a mongolok elleni harc egy időre visszavetette az oszmánokat a további európai hódításoktól.

A Magyar Királyság közben a belháború szélére sodródott – amit jól tudtak a törökök is –, az ország nemesei nem tudtak megegyezni az uralkodó személyéről, végül a Jagelló házból származó I. Ulászló lett a magyar király, aki birtokadományok mellett 1441-ben délvidéki főkapitánnyá és Újlaki Miklóssal együtt erdélyi vajdává nevezte ki Hunyadi Jánost, aki már addig is kitűnt vitézségével. Az uralkodó pontosan tudta, a török veszedelemtől egyedül Hunyadi tudja megvédeni a déli határokat. A szultán 1440 áprilisában már ostrom alá vette a déli védelem kulcsfontosságú várát, Nándorfehérvárt (ma Belg­rád), de akciója kudarcba fulladt, ezt követően Murád Iszák bég vezetésével Szerbiába küldött egy nagy rablósereget, amelyet az újonnan kinevezett főkapitány, Hunyadi János futamított meg Szendrőnél. Az újabb kudarc felbőszítette a szultánt, ezért 1442 elején Mezid béget küldte Magyarország ellen. (A bég egy török méltóság, kisebb kerületek kormányzója, az állami hivatalnokoknál magasabb, de a basánál alacsonyabb rangú személy volt.)

A szebeni csata

A török szultán Mezid bég seregét nem hódítás céljából küldte Erdélybe, hanem azért, hogy fosztogasson és zavart keltsen a magyar társadalomban. A bég még Bulgáriában közel 30 ezres sereget toborzott, amelynek zöme könnyű fegyverzetű harcos volt, így a támadó fél gyorsan tudott előrenyomulni. Miután Újlaki Miklós szembesült a török támadással, segítséget kért Hunyadi Jánostól, aki szintén nehéz helyzetben volt, mert a folyamatos délvidéki török támadások miatt szinte katonái nélkül vonult Erdélybe. Hunyadi 1442 tavaszának elején már Erdélyben volt, ahol Lépes György erdélyi püspök mindössze 10 ezres seregével közösen Marosszentimre mellett megtámadta Mezid bég csapatát, de a kezdeti magyar siker ellenére, az összecsapás török diadallal végződött, és nem sokon múlt, hogy Lépes püspökhöz hasonlóan, Hunyadi is elesik a csatamezőn. A vereség után Hunyadi Gyulafehérvárra vonult vissza, ahol rendezte erőit, ám Mezid bég nem követte, hanem seregével a jelentősebb prédát jelentő Szeben falai alá vonult a gazdag zsákmány reményében, ami végzetes hibának számított. Szeben, mint a szász területek legnagyobb városa, erős falakkal volt védve, ami egy ideig feltartóztathatta az ostromló török sereget. Ezt tudta Hunyadi is, ezért használta ki ezt az időt arra, hogy felkészüljön egy döntő összecsapásra, továbbá tudomására jutott, hogy Mezid bég legfőbb célja az, hogy őt csatában megöljék, mert a törökök szerint Hunyadi halála zavart keltene a magyarok soraiban, így könnyűszerrel lehet majd legyőzni a demoralizált sereget. Hunyadi egész haditervét így erre építette fel, úgy gondolta, ha a török már annyira kívánja az ő halálát, akkor ezt kihasználja.

A csel

Hunyadi János ezért elhatározta, hogy a Szeben melletti síkságra csalja ki a török sereget, felmentve ezzel az ostromlókat, majd az 1442. március 25-i csata előtt egy fiatal nemesnek, Kemény Simonnak adta át saját fegyverét és páncélját, majd Keményt erős fegyveres kísérettel egy egészen jól látható pozícióba állította, miközben ő maga a tartalékos nehézlovasok élére állt. A sajátos haditerv lényege az volt, hogy a török erőket meg osszák, ezért azok így sebezhetőbbé válnak. A csel sikerült, a rohamra induló oszmán sereg valóban a vajda páncéljában küzdő Kemény Simon és ötszáz társa ellen támadt. Az önfeláldozó vitéz és katonái hősiesen küzdöttek, de alulmaradtak a hatalmas túlerővel szemben, és szinte mindannyian hősi halált haltak.

Áldozatuk nem volt hiábavaló, Hunyadi a magyar katonáinak nagyobb részével elfoglalta a török tábort, majd bekerítette az ellenséges erőket. A csata így eldőlt, a bég serege hatalmas vereséget szenvedett, a történészek szerint a szebeni csatában több mint 20 ezer török harcos halt meg, az elesettek között volt Mezid bég is, akinek a levágott fejét Hunyadi később a marosszentimrei csatában elhunyt Lépes György püspök holttestére cserélte.

A szebeni győzelemnek köszönhetően Erdély egy időre megszabadult a török fenyegetéstől, de Hunyadinak hamarosan ismét harcba kellett szállnia, mert Sehabeddin ruméliai beglerbég újabb hadjáratot indított Magyarország ellen. Hunyadi János 1442 júliusában, a Vaskapu-szoros mellett ezt a török sereget is legyőzte, ezzel hatalmas hírnevet vívott ki magának Magyarországon és az egész Balkán-félszigeten.

Hunyadi János, a törökverő

Kolozsváron született 1407-ben. Születéséről számos mendemonda jelent meg, egyes korabeli források szerint Hunyadi ugyan nemesi származású, de családja nem volt előkelő. Édesanyja személyéről szinte semmit sem tudunk.

Katonai pályafutását apródként kezdte, aztán Ozorai Pipó, majd később Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, ott ismerte meg a törökök harcmodorát.

Azt követően több magyar főúr seregében is szolgált. 1430-ban kötött házasságot Szilágyi Erzsébettel, két fiuk született, László valamint a későbbi magyar király, Mátyás.

Luxemburgi Zsigmond király oldalán harcolt Itáliában, ott ismerte meg az akkori kor legfejlettebb harcművészetét és harcmodorát, ezeket kamatoztatva tudott később jelentős sikereket elérni a törökök ellen. Nemsokára bekerült a királyi tanácsba, majd szörényi bánná nevezték ki. A Szörényi bánság a középkori Magyar Királyság délkeleti tartománya volt, jelenleg Romániához tartozó Olténiát és a Bánság egy kis részét foglalja magában. Később érdemei végett Ulászló király erdélyi vajdának és temesi ispánnak nevezte ki. Az erdélyi vajda egy különleges területi hatalommal felruházott tisztviselő volt. Erdélyben ő helyettesítette a magyar uralkodót.

A törökök rettegtek tőle

A török veszély végett az említett tisztségek mellett őt bízták meg a nándorfehérvári vár irányításával, ami egyet jelentett Magyarország déli határainak védelmével.

Ekkor szerzett magának hírnevet a török elleni harcokban. Erdélyben és Havas­alföldön is komoly vereséget mért az oszmán betolakodókra, de a balkáni hadjáratai során is sok borsot tört a Porta orra alá. A sorozatos győzelmek, azt a reményt ébresztették nemcsak a magyarokban, hanem a többi keresztény népben is, hogy Hunyadi János vezetésével egy európai sereggel végérvényesen ki lehet űzni a törököket a kontinensről. Sajnos nem így történt, a török veszedelem még több mint kétszáz évig jelen volt a térségben. A balkáni államok több mint ötszáz, mi magyarok pedig százötven évig voltunk török hódoltság alatt, ez idő alatt teljesen megváltoztak az itt élő népek szokásai, életvitelei és céljai.

Két évvel a nándorfehérvári siker előtt, Hunyadi János a szerbiai Krusevácnál, Feriz bég serege felett aratott hatalmas győzelmet, ezzel egy rövid időre elhárította a további török előrenyomulás lehetőségét. Az oszmánok gyorsan erőt gyűjtöttek és 1456 júliusában már támadást indítottak a nándorfehérvári vár ­ellen. II. Mehmed szultán seregei, a hatalmas túl­erő ellenére csúfos vereséget szenvedtek a keresztény védőktől, akiket Hunyadi Jánoson kívül még Kapisztrán János és gróf Szilágyi Mihály vezetett. A győzelem következtében az Oszmán Birodalom további európai terjeszkedése, közel hét évtizedre megtorpant. A törököknek csak 65 évvel később, 1521-ben Nagy Szulejmán idején sikerült a várat bevenniük.

A nagy hős halála

A világra szóló nándorfehérvári diadal után azonban Hunyadi János, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatául esett a táborban kitört pestisjárványnak és 1456. augusztus 11-én Zimonyban (ma Belgrád egyik része Zemun néven) meghalt.

A nagy hőst Gyulafehérváron, a Szent Mihály-székesegyházban temették el

A nagy hőst, Erdély ősi történelmi fővárosában Gyulafehérváron, a Szent Mihály-székesegyházban temették el. A templom az egyik első török betörés alkalmával nagyon megsérült, és az akkori helyreállítási munkákhoz az esztergomi érsek mellett, Hunyadi is jelentős összeggel járult hozzá. Nevéhez fűződik a szentély gótikus stílusú meghosszabbítása, és ő építtette a díszes nyugati főkaput és a két torony közötti erkélyt, amelyet később háromszögű oromfallal zártak le. A nagy törökverő hős ekkor hagyta meg, hogy halála után őt is ebben a templomba temessék el.

Felhasznált irodalom

http://www.rubicon.hu/magyar/1442 marcius 25 hunyadi janos legyozi a torokoket szebennel/.

Magyarország hadtörténete két kötetben.

Magyar életrajzi lexikon: Hunyadi János: Hunyadi János.

Elekes Lajos: Hunyadi János

https://tortenelemtanulas.blog.hu.

Thuróczi János: A magyarok krónikája.

Bánhegyi Ferenc: A Hunyadiak dicsősége.