A nemzet ünnepén nemzeti ételek

A tizenöt éve tartó házasságomban sem kezdődött minden töretlenül. Sohasem felejtem el, amikor a feleségem október 23-án elindította a mosógépet, és én elég vehemensen elmagyaráztam neki, hogy a hőseink vérüket adták a hazáért, az ereje teljében lévő Szovjetunió ellen fordultak, és neked nem a gyász, hanem a mosás a legfontosabb?!

Hétfőn március 15. volt, amikor nemzeti ünnepünkkor arra emlékezünk, hogy a magyarság nekiugrott a Habsburg-birodalomnak. És mivel február óta képzett szakács vagyok, a nemzeti ünnep alkalmával nemzeti ételeket készítettem. Ráment két napom, de megérte, annak ellenére, hogy szégyenteljes lett a fő­étel. Első ránézésre nem tűnik megoldhatatlannak a feladat. De ahogy belebonyolódtam a dolgokba, észrevettem, hogy valószínűleg a feladat, amit kitaláltam magamnak, meghaladja a képességeimet. Lehet, hogy kevesen tudják, de egy normális erőleves elkészítése minimum négy óra. A piros-fehér-zöld tészta elkészítése is komoly erőpróba. A zöld részhez például el kell készíteni egy sóskafőzeléket. A desszerttel, a Kossuth-kiflivel nagy problémám nem volt, mert a feleségem igen komolyan besegített. De a nemzeti marhasültszelet, ami mindennek a csúcsa lett volna, katasztrofálisra sikeredett. A harcot elvesztettem, mint a ´48-asok, de ígérem, jövőre a konyhapultnál győzelmet fogok aratni!