Eredendően jók

A XVIII. századra az anyaságot teljes körű társadalmi kötelezettségnek tekintették, amely során a nőkre hárult a következő generáció felnevelésének súlyos terhe. Alkalmassá tette őket erre a szerepre az, hogy az előnyös női tulajdonságok közé sorolták a türelmet, az állhatatosságot és az önfeláldozást. Ahogy azt James Fordyce tiszteletes hangsúlyozta az 1766-ban megjelent kétkötetes, nőkhöz intézett prédikációiban, a nőknek az anyaságon keresztül kell szétárasztaniuk az erényt és a boldogságot az emberi fajban”.

A szülőknek ki kell kényszeríteniük a belső jóságot a gyermekeikből

A szülőknek ki kellett kényszeríteniük a „belső jóságot” gyermekeikből. A gyermekeiket nevelő szülők a XVIII. században egészen addig így gondolkodtak, amíg a felvilágosodás eszméi végig nem söpörtek Európán. Locke és Rousseau munkái jelentős hatást gyakoroltak a gyermekkor-felfogásra. Előbbi azt tanította a szülőknek, hogy tekintsék gyermekeiket „fehér papírnak vagy viasznak, amit meg kell formázniuk, és úgy alakíthatják őket, ahogyan nekik tetszik.” Rousseau úgy vélte, hogy a gyerekek eredendően jónak születtek, nyugodtan a sorsukra lehet hagyni őket. Az újdonsült szülőktől elvárták, hogy megtanítsák gyermekeiknek, mi a jó és rossz, továbbá azt, hogy legyenek képesek uralkodni az érzéseiken. William Thompson szerint „néhány szülő komolyan kárhoztatható, mivel tüstént dühbe gurul, amikor a gyermeke hibát követ el… a szülőkben feltámadó harag pedig hajlamos a gyermekükben is ugyanilyen dühöt kiváltani, vagy pedig mogorvává és búskomorrá tenni őket”.

Sok fiatal 11 és 13 éves kora között kezdte meg tanuló­idejét, vagy állt szolgálatba, és munkaadóik, avagy gazdáik helyettesítették a szüleiket. Faluhelyen az egész családot együtt alkalmazták, így a gyerekek a szüleik mellett dolgozhattak. A társadalmi hierarchia magasabb fokain állók gyermekei többnyire elhagyták az otthonaikat, különösen a fiúk. Az a nézet járta, hogy a túlságosan hosszú ideig otthon maradók elpuhulnak, mivel túl sok időt töltenek elnéző anyjuk szoknyája mellett. Sokkal jobb, ha e helyett a fiúkat megedzi a bentlakásos iskolai élet, amelyből nem hiányoznak a versenyek sem.

A felsőbb osztálybeli lányokat jövendő házaséletükre készítették fel, őket is a számolás-, írás- és olvasáskészségük fejlesztésére ösztönözték, hogy segíteni tudjanak családjuknak. William Fleetwood író azt tanácsolta a szülőknek, hogy játsszanak központi szerepet gyermekeik első házasságában, de a másodikban már húzódjanak vissza. Addigra a gyermekeknek szabadabban kell meghozniuk saját döntéseiket, hiszen az idősebb kor és az értelem alkalmasabbá teszi az embereket a megfontoltságra. Sok gyerek felnőtté válva megfogadta a tanácsadó könyvek útmutatásait, mi szerint támogatást és menedéket kell nyújtania idős szüleinek.