Csősz-Adrián Anikó: a tánc egyfajta lelki terápiás kezelés

– Meséljen a kezdetekről!

– 2011-ben kezdtünk társastánccal foglalkozni, ezen belül is a latin-amerikai táncokkal – kezdi Anikó. – Idővel egyre jobban szerettünk volna megismerkedni a technikákkal, és minél szélesebb körben a táncstílusokkal. Tánc­iskolákba is jártunk, egy idő után azt éreztük, hogy nem tudunk az adott csoportokban továbbfejlődni, ezért inkább saját magunkat fejlesztettük tovább. Időnként magántanárhoz járunk, mert számunkra nagyon fontos a minőség. Van egy elvem, amit mindig hangoztatok: „mindig abból tudsz adni, amid van”. Nem szabad megragadni egy szinten, mert idővel az emberek azt észreveszik, és nem lesz rá igény. Az is sikerélmény egy táncoktatás során, ha kapnak a táncosok valami pluszt, ez lehet egy kedves szó is akár, a lényeg, hogy itt jól érezzék magukat, foglalkoznak, törődnek velük. Tanulhatnak és tapasztalhatnak új dolgokat egy jó társaságban. A tánc egyfajta lelki terápiás kezelés.

– Mit jelent önnek a tánc?

– Esetünkben a tánc szórakozásnak indult, de hivatás lett belőle. Folyamatosan fejlődni szeretnénk, mindig hordoz valami újdonságot, izgalmat magában, és önmagad megismerésében és kifejezésében is segít. Az újabb ismeretségeinknek köszönhetően több lehetőség is elénk tárult, amiért nagyon hálásak vagyunk a tanárainknak. Fontos, hogy maradandóan kellemes élményeket adjak át a tánckurzusok során az embereknek. Sokan félnek az elején, el is mondják, hogy nem tudnak táncolni, botlábuk van. Nincs ezzel semmi gond, mindenki így kezdi. Alapvető, hogy ha valaki sportolt korábban, neki a koordinációs képessége jobban kialakult már, ezért könnyebb dolga van, de ez nem jelenti azt, hogy aki nem sportolt, az ne tudna megtanulni táncolni. Úgy, ahogy járni, olvasni is megtanul az ember, így ez alól a tánc sem kivétel.

– Miért ezt a táncstílust választották?

– Kipróbáltuk és megtetszett. Gyerekként sok táncos klipet láttam, és megpróbáltam utánozni a koreográfiát, folyton lestek és dicsértek a nagyok. Tizenkét éves koromban édesanyám elvitt egy latin-amerikai tánctanfolyamra, már ott elvarázsolt. Folytathattam volna haladó csoportban, csak sajnos nem volt párom – meséli Anikó. – Később 2011-ben láttam egy hirdetést, hogy latin-amerikai tánctanfolyam indul, azonnal tudtam, hogy ott a helyem, és belevágtam. Itt sem volt egy ideig fix párom, de nem bántam, mert egyedül is feltaláltam magam. Úgy is lehet tanulni és fejlődni.

– Mi a véleménye, mennyire népszerű, elfogadott Magyarországon a versenytánc?

– Nekünk még nincs sok tapasztaltunk versenyzés terén. Minden attól függ, hogy hogyan van ez csomagolva, kik az oktatók, mennyire van egy kurzus meghirdetve, az edzők mennyire teszik bele magukat. Városi szinten tapasztaltam már olyat, hogy meghirdettek egy tanfolyamot, és arra kevesen mentek el. Megkérdeztem egy jelenlévőtől, hogy milyen volt, elmondta hogy kevesen voltak, de az a helyzet, hogy itt nincs igény az ilyen tanfolyamra. Szomorú voltam, mert ezzel nem értek egyet, szerintem igenis van rá igény. Olyan ez, mint amikor elénk raknak egy ételt, ha jól néz ki, minőségi alapanyagokból készült, szívesebben fogyasztjuk – magyarázza Anikó. – Nagyon sokat számít például az edző személyisége, mi is találkoztunk már olyan szakemberrel, aki megközelíthetetlen volt, felülről nézte a tanulókat, ez a hozzáállás pedig kisugárzott a munkájára is. Az sokkal jobb, ha egy edző bátorít, segít és felemel. Ne legyen elfogult.

Érdekelje az is, hogy mi mit szeretnénk. Érezzük azt, hogy fontosak vagyunk a számára. Fel tudjunk rá nézni. Legyenek meg a megfelelő képzettségei és gyakorlata ahhoz, hogy taníthasson. Legyen alázatos a munkájában. Bízzon bennünk és inspiráljon. A másik probléma, hogy fiúkból általában kevesebb van, félénkebbek, bátortalanabbak, és az a gyakorlat, hogy inkább a lányok beszélik rá a fiúkat, járjanak táncolni. Egyedül is lehet élvezni a táncot, de egy idő után szükség van a fejlődéshez egy párra, ott, ahol páros társastáncról beszélünk. Sok lány éppen ezért hagyja abba a táncot, mert megunja, hogy várni kell, ő sem és az edző sem tud szerezni párt. Ez a sikerélmény és a motiváció rovására megy. Nem vagyunk profi táncosok, tudjuk, hogy honnan indultunk el, és hova szeretnénk eljutni. Mindketten folyamatosan képezzük magunkat, a megszerzett tudást pedig Dunaújvárosban és a környező településeken szeretnénk kamatoztatni. Másoktól anyagi támogatásra nem számíthatunk, a fejlődésünk árát nekünk kell megteremteni. Van főállásunk, és hobbiként indult a tánc, onnét nőtte ki magát. 2017-ben végeztem el a felsőfokú táncinstruktori képzést, ezzel a képesítésemmel és bizonyítványommal táncot oktathatok.

– Hogyan épül fel egy táncverseny?

– Most a jelenlegi vírushelyzet jelentősen befolyásolta a táncéletet is, mi is kíváncsian várjuk a fejleményeket. Normál esetben havonta írnak ki versenyt, regionális megmérettetéseket, amelyre jelentkezhetsz. Az a tánc­iskola vagy egyesület nevez be, ahova tartozol. Általában az edző dönti el, hogy ki alkalmas arra, hogy elinduljon versenyen, illetve ha a táncos úgy érzi, ő is kérheti, hogy nevezzék be. Különböző szintek és korcsoportok vannak, általában egy héttel a verseny kezdete előtt le kell adni a nevezést, mert ennek fényében állítják össze a szervezők a forgatókönyvet, amelyet a résztvevők megkapnak a verseny előtt. Amikor megérkezik a páros a helyszínre leadja a nevezését és megkapja a rajtszámát. Kezdésnél felkonferálják a versenyzőket, akik felsorakoznak a pontozóbírók előtt. A bírók szerepe is nagyon fontos, egy előre meghatározott szempontrendszer szerint pontozzák a produkciókat. Izgalmas rész, amikor még nem kezdődött el a verseny, de már látod a többieket és a szemed sarkából figyeled őket. Többször elmentünk nézőnek versenyekre, megnéztük, hogy a leendő ellenfeleink hogyan táncolnak, kicsit bírói szemmel is néztük őket, azért, hogy tanuljunk. Szintén a fejlődésünket szolgálja, hogy a saját táncainkat is felvesszük és kielemezzük. A verseny, amin indultunk, tánc­iskolás megmérettetés volt, tervezzük, hogy magasabb szinten is kipróbáljuk magunkat. Az ilyen osztályú versenyeknél szükség van úgynevezett versenykönyvre, amelyben feljegyzik a versenyeken szerzett pontokat, amiket gyűjtve tovább tudsz haladni az osztályok között. A további tapasztalatszerzésünkről később tudunk nyilatkozni.

Csak úgy működik, ha a táncpartneredre figyelsz és élvezed a táncot

– Verseny közben több páros is táncol a táncparketten, közönség is van, bírók is, hogyan zárhatók ki a figyelemből?

– Ez csak úgy működhet, ha a táncpartneredre figyelsz és közben élvezed is a táncot. Ha feszült vagy, az nem csupán belül van jelen, hanem kifelé is érződik. Határozottnak és lazának kell lenni egyszerre, közben is lehet biztatni a másikat, kézjelekkel, mimikával megoldható a kommunikáció. Amikor készülünk egy versenyre, csakis mi vagyunk, nincsenek ott „zavaró” tényezők. Egy versenyen viszont nem ismered a többiek koreográfiáját, előfordulhat, hogy elindul feléd, akkor figyelned kell, hogy elkerüld az ütközést, vagy lassítasz, vagy hirtelen megcsinálsz egy alapfigurát. Ezeket a megoldásokat is gyakorolni kell, hogy ne érjen minket váratlanul versenyszituációban. Az ilyen balesetek inkább a standard táncoknál jellemzőek, mivel azok körtáncok, tehát nagy körben haladnak a párosok. A latin-amerikai vonalon még a szamba olyan, ahol megindulnak a táncosok. A többi inkább egy helyben mozog, bár ott is kellenek nagy terek, a helycserék, oldalra, előre, hátra történő haladásoknál, forgásoknál. És minél több versenyző van a pályán, annál kisebb helyen tudsz táncolni. Fontos továbbá a megfelelő kezdőpozíció kiválasztása, ne állj a többiekhez közel, ha lehet, te válaszd ki, hogy hol fogtok kezdeni.

– Beszéljünk kicsit a felszerelésről, ruhákról és egyéb költségekről!

– A választék tulajdonképpen végtelen, vannak olyan boltok is, ahol kifejezetten táncosruhákat, cipőket forgalmaznak. Ezek a ruhák jobban az ember testéhez simulnak, ezért könnyebb mozogni bennük. A férfiaknak egyszerűbb dolguk van, mert nem kell külön fodrászhoz, körmöshöz, kozmetikushoz menniük, de ennek is megvan a maga varázsa, mert úgy sokkal különlegesebbnek érezheti a versenyző magát, ha mindent megtesz, hogy tökéletes legyen a külseje. Ráadásul gyönyörű ruhákba bújhat. Ha valakinek hosszú haja van, nem szabad lófarokba kötni, mivel az egy „gyilkos eszköz”, hiszen forgásoknál igencsak oda tud csapni a partner arcába. A legelterjedtebb a konty, illetve a fonások, és mindehhez rengeteg hajlakkot használnak. A versenytánc nem olcsó sport, fizetni kell külön a terembérletet, utazásokat (benzin, autópálya-matrica), a tanár óradíját, versenynevezéseket, ruhákat (még drágább, ha úgy varratja az ember), tánccipőket, sminket, fodrászt, műkörmöst. De egy praktikus koncepciót állítottunk fel, hogy mindezt kivitelezni tudjuk. Nekünk is le kell tennünk valamit az asztalra, és ezen folyamatosan dolgozunk, hogy a későbbiekben támogatást kapjunk.