Nem szabad minden gombát egy kalap alá venni!

Itt az ősz és itt van a gombaszezon is. Mire figyeljünk, amikor gombászni indulunk az erdőben?

– Ambivalens dolog, hogy ősz és akkor itt a gombaszezon, valóban ez sokáig így működött, hogy gomba ősszel mindig volt. Ahogy hűl a levegő, kevesebb a párolgás, a kevesebb csapadék is jobban érvényesül, beszivárog a talajba. Korábban jellemzőbbek voltak a tartós esők 10-15 éve, amikor a csendes esők, akár egy napig is tartottak folyamatosan. Mostanában inkább hirtelen esők vannak, amelyek elfolynak a felszínen, kevéssé szívódnak be. Ott van például a tavalyelőtti és a tavalyi év, amikor a szeptember, október nagyon száraz volt, novemberben jöttek az esők, és csak a hónap középére alakult ki a gombaszezon. Az idei ősz jobban indult, mert volt csapadék, és az a jó benne, hogy a talaj nehezen hűl le, így még a nyári gombafajok is jönnek, illetve az ősziek is megjelennek. Több olyan faj van, aminek kell egy hidegsokk, hogy termőtestet hozzon. Ilyen például a késői laskagomba, ha kap egy erős hidegfrontot, hirtelen leesik 10-15 fokot a hőmérséklet, akkor kezdenek el teremni. Most volt komoly hidegfront, előfordult olyan hely a napokban, ahol reggelre 4-5 fok volt az országban. Alapvetően azért gazdag az ősz gombákban, mert ilyenkor nedvesebb, párásabb a levegő, alacsonyabb a középhőmérséklet, nem szárad ki annyira az erdő. A gombák is érzik azt, hogy hűl a levegő, és még termőtestet hoznak létre, még szaporodnak, mielőtt megérkezne a téli, zord időszak, amikor ők is nyugalomba vonulnak.

Ilyenkor még előjönnek a tinórufélék, galócák, galambgombák, amelyek inkább nyári, melegkedvelő fajok, piruló galócát lehet még ilyenkor is gyűjteni, megjelenik a molyhos tinóru, nyári vargánya, ízletes vargánya. Ősszel nagy tömegben szokott teremni az őzláb gomba, ez nyárvégi-őszi faj, de inkább őszi. Abszolút nem kötődik társuláshoz, a legrosszabb akácosban is, fenyvesekben, tölgyesekben is megtalálható, de akár füves területeken is. Ha van elég csapadék, nagy mennyiségben terem, októberre garantáltan lesz sok nagy őzlábgomba. A másik jellegzetes nyár végi, ősz eleji faj a nyárfa érdestinóru se nagyon válogat, csak nyárfa legyen, telepített nyárfásokban, helyenként tömeges megjelenésű. Hívják az „alföld vargányájának” is, mivel az alföldön a nyári vargánya nem jellemző, ez viszont gyakran előfordul. Nagyon finom, jóízű gomba, árusítható is, csak jó alaposan meg kell főzni. 1-2 hét múlva jönnek a tipikus őszi fajok, ilyen például a lila pereszke, szürke tölcsérgomba, gyűrűs tuskógomba, késői laskagomba, majd novemberben, sőt decemberben megjelenik a téli fülőke is.

– Mely fajok azok, amelyek legtöbbször kifognak a gyakorlatlan gombászokon?

– Azt szoktuk mondani, ami talán első hallásra túlzásnak tűnik, hogy aki a gyilkos galócát nem ismeri fel, az az erdő közelébe se menjen. A halálos kimenetelű mérgezések döntő többségéért ez a faj a felelős. Európai szinten is elmondható ez, nem csak Magyarországon. Szerencsére a fejlett orvostudomány a mérgezések egy jó részénél el tudja hárítani a közvetlen életveszélyt. Ennél a gombánál az az egyik fő probléma, hogy nagyon keveset kell enni belőle, hogy súlyos mérgezést okozzon. A mérgezéseknél azt is meg lehet figyelni – és ez a veszélyességének a másik oka –, hogy a hosszú lappangási idejű mérgezések az igazán veszélyesek. Fogyasztás után eltelhet 8-10 óra úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen tünet nem jelentkezik, ezalatt a gomba toxintartalma felszívódik a béltraktusból, és amikor az első tünetek megjelennek, akkor ennek a toxinnak a java része már benne van a véráramban, onnét pedig nagyon nehéz eltávolítani. A gyilkos galócánál első körben úgynevezett gyomor-béltünetes mérgezéses tünetek jelentkeznek, ez a klasszikus „bármitől lehet” hányás-hasmenés. A hosszú lappangási idő miatt sem biztos, hogy az ember egyből a gombára gondol, ráadásul egy idő után jobban is lesz. Ez követően jön a még nagyobb probléma, mert alapvetően a májsejteket károsítja, abban az esetben, ha nagyobb mennyiséget fogyasztott az ember, akkor akár a májat teljesen el is pusztíthatja, ami a halál közvetlen oka lehet. Volt már olyan, hogy májtranszplantációval tudtak csak segíteni ilyen betegen. Egy gyilkos galóca termőtest akár négy ember halálát is okozhatja, ha egy példány a fogyasztásra szánt gombák közé keveredik, ételt készítenek belőle és azt megeszik.

Nagyon sok mérgező gomba van, a többségük ennél sokkal enyhébb lefolyású gyomor-béltünetes mérgezést okoz, ami nem kellemes, de pár nap alatt ki lehet heverni. Sok olyan gomba van, ami a gyomor- és bélnyálkahártyát irritálja, és gyomorrontásos tüneteket okoz. Ezeket túléli mindenki, de például az idősebb szervezetet vagy valamilyen alapbetegséggel rendelkező személyt természetesen jobban megviseli. A gyilkos galócához hasonlóan amatoxint tartalmaz például a fenyves sisakgomba, ami kisméretű gomba, ezért nem szokták összeszedni, de ilyen méreganyagot tartalmaz néhány kisméretű őzlábgomba faj is. A gyilkos galóca egy nagyobb, látványosabb gomba, és olyan probléma is van vele, hogy kezdetben teljesen zárt burokban fejlődik, ilyekor még a pöfetegekkel is össze szokták téveszteni. Ha hosszában kettévágjuk, akkor már látszódnak a fejlődő lemezek, a kalap és tönk, tehát nem homogén a szerkezete, mint a pöfetegnek. Olyan is előfordult már sajnos, hogy bekerült a fogyasztásra szánt gombák közé egy teljesen zárt kis gyilkos galóca, amit tojásnak is neveznek, alakja, kinézete miatt.

Az említetteken kívül is van jó néhány mérgező faj, amit most is terem, a begöngyölt szélű cölöpgomba ugyancsak egy súlyosan mérgező faj, sajnos ez is okozott már halálos kimenetelű mérgezést. Az alapján, hogy milyen tünetegyüttest okoz a mérgezés során, különféle mérgezési típusokat különítünk el, így van a susulyka-típusú mérgezés, ezek muszkarint tartalmaznak, nagyon erős hányással, hasmenéssel jár, és a gyilkos galócához képest gyors lefolyású, az első tünetek fél-egy óra után jelentkeznek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy főleg a hányással távozik is a toxin a szervezetből, nem szívódik fel. Bármilyen krónikus megbetegedés, ilyen például a magas vérnyomás, keringési problémák ilyenkor hatványozottan jelentkeznek, így egy gyors lefolyású mérgezés is párosulva valamilyen alapbetegséggel sajnos vezethet tragédiához.

– Hogyan szedjük úgy le a gombákat, hogy minél kevesebb kárt tegyük a környezetben?

– A nagy része a gombának egy gombafonal tömeg, ami alapvetően a talajban él, vagy korhadt faanyagban, ezt nem is látjuk, ott van a legnagyobb fagyban és a legnagyobb szárazságban is. Amikor kedvezőek a körülmények, akkor a gomba termőtestet fejleszt, ami a gomba össztömegéhez képest egészen kicsi. Egyetlen célja van, hogy spórát termeljen, ez az, amit mi összeszedünk, és ha ehető, akkor fogyasztunk. Az hogy késsel szedjük, vagy kicsavarjuk, annak a gomba szempontjából túl nagy jelentősége nincsen. Arra ügyeljünk, hogy az élőhelyét, például az avart ne túrjuk fel. Nem mindegy azonban, hogy hogyan szedjük a gombát a kosárba, ha ismerjük az adott gombafajt, biztosak vagyunk benne, hogy például nyári vargányát szedtünk, akkor ott a helyszínen tisztítsuk meg, kaparjuk le róla a földet, vágjuk le a tönk alját, nézzük meg, hogy nem élnek-e benne kukacok, és már félig konyhakész állapotban vigyük haza. Ha olyan gombát szedünk le, amiben nem vagyunk biztosak, akkor ne vágjuk le a tönk alját, ne tisztítsuk meg, mert a határozásnál a tönk aljának jellegzetességei, a gomba minden része fontos lehet. Fontos, hogy ezeket a gombákat külön gyűjtsük, ne keveredjenek az ehető gombák közé.

Visszatérve a gyilkos galócára, és ezt tanítjuk minden gomba-szakellenőrnek is, ha gyilkos galócát találnak egy kosárban, akkor a kosár teljes tartalmát meg kell semmisíteni. Ha egy kicsi darabka leesik, letörik róla, az már mérgezést okozhat, nem játék. Mindig szellőző gyűjtőedényt használjunk, ne nejlonzacskót, hanem kosarat vigyünk magunkkal, amiben nem törik a gomba.

A törvényi szabályozás szerint alapvetően állami erdőben gyűjthetünk, ahol a saját szükségletünket meg nem haladó mennyiséget vihetjük haza, ami naponta, fejenként 2 kiló gombát jelent. Ha magánerdőbe megyünk – erről a gombagyűjtőnek előtte kell megfelelő információkat gyűjtenie – akkor meg kell tudnunk, hogy kié az erdő, és a tulajdonostól engedélyt kell kérni.

– Mezőföld és környékén melyek a leggyakrabban fellelhető fajok?

– A Mezőföld alföldi jellegű terület, ami a hegyvidéki területek gombagazdagságával nem vetekedhet. Itt legelők vannak, ahol csiperkéket, szegfűgombát lehet gyűjteni. Gyakori az ördögszekér-laskagomba is, ami szintén egy őszi faj, és a mezei iringó nevű szúrós növényhez kötődik. Az erdők többségükben telepítettek, ahol van fenyő, azok mindig jó gomba-élőhelyek. A szemcsésnyelű fenyőtinóru, vagy a rizikék teremnek ilyen erdőben, és olyan szigorúan kötődnek a fenyőhöz, hogy mindegy nekik, hogy a Börzsönyben van 600 méteren a fenyő állomány, vagy lenn van az Alföldön, ha már a fenyő ott van, akkor már meg tudnak jelenni. Közel van a Duna, mellette ártéri ligeterdők vannak, ott a fűzfákon a sárga gévagomba gyakori faj, ez nagyon finom, árusítható, de szintén alaposan meg kell főzni/sütni. Tejbe szokták áztatni, a tejet fűszerezik kakukkfűvel, fokhagymával, majd kisütik. Hívják fűzfatüdőnek is.

– Említette, hogy a gomba-szakellenőröket önök képzik, melyek a legfontosabb tudnivalók a tanfolyamról?

– Ez egyéves tanfolyam, nagyjából február végén, márciusban kezdődik, az elején tantermi oktatás van. Úgy szoktuk szervezni, hogy mire május-júniusban terepre megyünk, addigra nagyjából már valami képük, fogalmuk legyen a gombákról a hallgatóknak. Morfológiai, élettani, ökológiai, rendszertani alapozás van, toxikológiát, azaz mérgezéstant is már az elején érintjük. Nyilván a vetített kép nem helyettesítheti a gombagyűjtés során, élőben bemutatott fajokat, de arra jó, hogy már valami elképzelésük van, és nem ott a terepen zúdul rá a hallgatókra a nagy ismeretanyag. A vizsga ideje október vége, november eleje, nem kevés a tananyag, 303 fajt tanítunk. Összességében ez ahhoz képest nem sok, hogy Magyarországon alsó hangon 4000 gombafaj él. A legfontosabb mérgező és ehető fajokat, az árusítható fajokat, védett fajokat tanítjuk, minden olyannal foglalkozunk, amit ismernie kell egy szakellenőrnek. Van olyan, hogy lakossági gombavizsgálat, ahol a gyűjtött gombákat ingyen a szakellenőrök átnézik, minősítik. Európában egyedülálló ez a szakellenőr hálózat, ilyen képzés máshol nem nagyon jellemző. Nagyjából az ötvenes években indult, és az a célja, hogy a gombamérgezéseket a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsuk.

– Adódik a kérdés, hogy aki ennyire ért a gombákhoz, van kedvenc gombafaja?

– Nehéz kérdés, alapvetően nagygombából doktoráltam, így én inkább tudományos szempontból közelítek a gombákhoz és kevésbé étkezési céllal. Nekem fontosabb az, hogy egy jó erdőben stabilan 100-150-200 faj terem, és jobban mozgat, hogy ezeknek az élőhelyeknek milyen a faji összetétele vagy az, hogy minél jobban megismerhessük egyes gombafajok élőhelyi igényeit, hazai élőhelyeit, mint az, hogy melyik a finomabb.