Nem genetikailag öröklődik a lisztérzékenység?

A New York-i Egyetem Langone orvostudományi központjának szakemberei egy vizsgálatot követően arra jutottak, hogy azoknál a gyerekeknél és fiatal felnőtteknél, akiknek vérében magas volt a rovarölő szerek szintje, kétszer nagyobb valószínűséggel állapítottak meg cöliákiát, mint azoknál, akiknek szervezetében nem voltak felhalmozódva ezek az anyagok. A szakemberek kimutatták továbbá, hogy a nők esetében – akik körében eleve jóval magasabb a cöliákia előfordulási aránya – a növényvédő szereknek való fokozott kitettség legkevesebb nyolcszorosára növelte a lisztérzékenység kockázatát, olvasható a feol.hu cikkében.

Azok a fiatal lányok, nők, akiknek vérében magas volt – az egyebek között ételfőző és tároló fémfelületek gyártásához használt – perfluoroalkil vegyületek szintje, ötször-kilencszer nagyobb eséllyel küzdöttek lisztérzékenységgel.

A fiatal fiúknál, férfiaknál pedig kétszer nagyobb eséllyel állapítottak meg lisztérzékenységet, ha a vérükben emelkedett volt az égésgátlóként használt polibrómozott difenil-éterek szintje. Ezek a vegyszerek nem mellesleg negatív hatással vannak a hormonrendszerre is, amely kulcsszerepet játszik a nemi fejlődésben és a fertőzésekre adott immunválaszban. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak bizonyításához, hogy ezek a mérgező anyagok a lisztérzékenység közvetlen kiváltó okai közé tartoznak. Korábbi kutatások eredményei egyébként azt sugallták, hogy a cöliákia hátterében elsősorban genetikai hajlam áll, amelyet a szülők örökítenek át az utódokra.

Az emésztőszervi panaszokkal, például hasmenéssel és puffadással járó lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható, az egyedüli hatásos kezelés a gluténmentes diéta.