A nemet mondás képessége most igazán felértékelődik

– Az internet amúgy is egy veszélyes dzsungel volt. Most még inkább az lett?

– Vagy legalábbis azok a veszélyek, amiről eddig csak elméletben beszéltünk, most sokkal inkább közelebb kerültek hozzánk, és kézzelfoghatóbbá váltak. A kutatások azt mutatták, hogy eddig átlagosan 3–5 órát töltöttünk az online térben. Azzal, hogy most mindenki otthon van, akár a duplájára is növekedhet ez az idő, 8–10 órát simán a gép előtt ülünk. Az ember több dolognak is ki van téve, de még mindig a legértékesebb és a legfontosabb információk rólunk vannak az interneten. Amit használunk, ahogy használjuk, az nagyon sokat elárul rólunk, és ha nem vagyunk elég körültekintőek, akkor mások számára is elérhetővé válnak ezek a személyes adatok és információk.

– Ugyanattól kell félnünk, mint eddig, csak jobban?

– Vagy legalábbis jobban fel kell készülnünk arra, hogy baj történhet. A digitális oktatásban az első hét mindenkinek a magához térés volt, lényegében a sokk. Voltak iskolák, ahol már korábban is készültek arra, hogy át kell állni, ők talán egy leheletnyivel könnyebben vették az akadályokat, már a kész platformokon keresztül üzentek a szülőknek, és kérték bizonyos programok telepítését. De voltak olyanok – és azt hiszem, hogy még a mai napig is vannak –, akik próbálkoznak, kísérleteznek, és vannak, ahol esetleg nem sikerült ez az átállás. Ami közös, hogy a digitális mindennapjainkba beköltöztek új programok, legyen az mondjuk egy Google Classroom, Microsoft Teams, vagy különböző kvízkészítő, oktatási alkalmazások. Az e-mail-fiókban már nemcsak a magánlevél, hanem a gyerek házi feladata is ott landol. A szülőktől éles helyzetben még inkább elvárható, hogy a digitális oktatás alatt ott legyenek a gyerek mindennapjaiban, és ehhez nekik is meg kell tanulniuk ezeket a programokat. Amiben a leginkább kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, hogy ezek a felületek mindenkinek újak. Aki eddig nem használt ilyen eszközöket, annak meg kell tanulnia, lépésről lépésre kipróbálnia. Párhuzamosan arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy ne feledkezzen meg a gyerekek védelméről. Hiszen most egy online térben vannak. Nem mindegy, hogy az egész iskolának szeretne a tanár elküldeni egy házi feladatot, vagy csak a saját osztályának. Ha az osztállyal vagyunk, akkor bekapcsoljuk a webkamerát? Van-e e-mail-címe a diáknak? Lehet-e fényképfelvételt készíteni egy elvégzett feladatról hogy a tanár az alapján javítsa ki? Rögzíthetek-e hangot? Egyedül ott ülhet-e a gyerek egy digitális órán? Képes-e egy másodikost ugyanúgy lekötni ez a fajta oktatás, vagy kell oda a szülő is? Életkortól függetlenül minden ilyen helyzetben kell, hogy a szülő ott legyen. A magyar jogszabályok szerint tizenhat éves kor alatt a gyerekeknek önrendelkezési jogát a szülő vagy a törvényes képviselő gyakorolja. Mindenféle tevékenység, ahol regisztrálni kell, róla adatokat szolgáltatni, fénykép vagy videófelvétel készül, az tizenhat éves kor alatt csak és kizárólag az ő hozzájárulásával történhet. Ám nem feltétlenül magyar nyelvű felületeken történik most a kommunikáció. Vajon a magyar jogszabályok mennyire irányadóak erre a helyzetre, a tanév elején aláírt szülői nyilatkozatok vajon most is alkalmazhatóak- e, vagy újra kellene ezt gondolni? Az alkalmazások nagy részét tizenhárom év alatt csak és kizárólag szülői felügyelettel lehet használni. Kulcsfontosságú, hogy a szülő legyen részese a gyermek digitális mindennapjainak. Ha valaki eddig nem tudta, mi az a Tik-Tok és a Snapchat, Fortnite most már biztosan tudja.

– Az alapszabály ugyanaz? Amit a valós térben nem tennénk, azt a virtuálisban se tegyük?

– Így van! Ezek a szabályok nem változtak. Sőt, felerősödtek. Hiszen rengeteg információ kering rólunk a neten, amiről esetleg nem is tudunk. Most egy oktatási felületként is használjuk az internetet. Tényleg csak arra van szükség, hogy az ember mondjuk tudjon csatlakozni a saját osztályához a csoportban, és az adott feladatokat el tudja juttatni a tanárnak, hogy meg tudja mutatni, hogy bár otthon van, de ugyanúgy tanul. Egyébként egy ilyen regisztrációt egy gyerek nem biztos, hogy el tud egyedül végezni. Bármennyire is szeretjük azt mondani, hogy ő sokkal jobban ért hozzá, de ez nem egy gyerek jól ismert terepe. Amikor engedélyezünk valamit, letöltünk, akkor a szülő olvassa el, hogy mihez ad engedélyt! Hiszen az egész családra kiható dolgok történnek. Muszáj elolvasni minden részt. Ismét hangsúlyos, hogy csak a csillagos mezőket töltsük ki, a lehető legkevesebb információval. Ami nem kötelező, ne adjuk meg! A nemet mondás képessége ebben az időszakban még inkább felértékelődik. Hiszen folyamatosan csak ömlik ránk az információ, állandóan választani, dönteni kell. A járványhelyzet előtt is így volt, de most megnövekedtek azok a tartalmak, amik nem valódi feladótól érkeznek, nem valódi információkat tartalmaznak. Ezek kiszűrésére muszáj, hogy egy felnőtt szülői kontroll jelen legyen.

– Nem is mindig jól ismert, esetenként nem is teljesen biztonságos platformok. Kockázatos itt fotókat, videókat továbbítani egymás között?

– Azt hiszem az összes online felületre igaz, hogy száz százalékig nem tudja garantálni, hogy az ott megosztott információ, vagy adat az érintett felek között marad. Hiába írta magáról az alkalmazás, hogy titkosított csatornán működik. Attól, hogy digitális térben zajlik az oktatás, a biztonság nem lehet másodlagos, az továbbra is elsődleges. Nyilván az is egy fontos dolog, hogy a gyerekeket olyan felületeken kell elérni, ami számukra is fontos, népszerű, bejáratott csatorna. De mire kell figyelni? A digitális oktatás nem arról szól, hogy a magánéletemet és az iskolai életemet összemosom. Az, hogy egy osztálynak van egy Viber csoportja, amiben a leckét megtárgyalják, az ebben a helyzetben is teljesen elfogadható dolog. De arra senkit nem lehet kötelezni, hogy csak azért telepítsen mondjuk egy Messenger alkalmazást, mert valakinek az kényelmesebb. Nem várható el sem tanártól, sem diáktól, hogy a magánéletébe beengedje azokat az embereket, akiket egyébként nem szeretne. Arra a felületre, amit arra tartok fenn, hogy a barátaimmal kommunikáljak, arra a tanár ne nézzen be. Érdemes követni mondjuk az Oktatási Hivatal ajánlásait, új iskolai szabályzat kialakítása a szülők, tanárok, diákok bevonásával szintén hatékony lehet. Ez inkább egy napirend legyen, ami segíti a gyerekeket, fiatalokat a mindennapjaik rendszerezésében Sok szülő, aki informatikai háttérrel rendelkezik, igyekszik a biztonságos felületeket megmutatni az iskoláknak, én ezt jónak tartom. Használjuk ezeket, tartsuk tiszteletben mindenkinek a magánéletét, és ne kérjünk teljesíthetetlen feladatokat! Elképzelhető, hogy egy nyolcéves jót fog mosolyogni azon, hogy mondjuk egy tornafeladatot fel kell venni, és meg kell mutatnia, hogy elvégezte ezeket a gyakorlatokat, de egy középiskolás kamasz számára ez már a ciki kategóriája is lehet. Hány olyan történetről hallhattunk, amikor egy elszabadult, önálló életre kelt videófelvétel miatt bántalmaznak valakit az interneten? Én azt látom jelenleg, hogy például az ilyen online testnevelésóráknál a felvételek biztonsága, meg az, hogy ez nem szivárog ki, nem feltétlenül garantálható. Sőt, azt gondolom, hogy egy tornatanárnak sem kell ilyen kockázatos helyzetbe bevonnia magát. Ki garantálja, hogy a rajta szereplő gyerekekről ezek a felvételek nem szivárognak ki, nem bukkan fel egy osztálycsoportban, nem lesz hirtelen valakiből mém? Ezeket a felületeket egyszerre sokan használjuk, ami önmagában egy kockázati tényező, de az sem biztos, hogy mindenki a saját eszközén tanul. Egy véletlen bejelentkezés, egy nyitva felejtett ablak, és máris bárki hozzáférhet az adatokhoz, ami szintén biztonsági kockázatot rejt.

– Jutott már el önhöz visszaélésről információ?

– Azoknál az iskoláknál, amelyekkel én közel egy évtizede kapcsolatban vagyok, ott ilyen esetről még nem hallottam. A különböző online oktatási csoportokban viszont már felütötte a fejét a bántalmazás különböző formákban. Megjelent a verbális online bántalmazásnak az a formája, amikor már a cseten, a tanár aktív jelenléte mellett is beszólogatnak egymásnak. Attól tartok, hogy ezek a helyzetek elkerülhetetlenek. Mindenki a kelleténél feszültebb, és most megvan az a lehetőség, hogy nem vagyunk egy térben. Aki egyébként is hajlamosabb a csipkelődésre, hogy a másik embert bántsa, az online térben, még inkább bátorítást kap erre. Észnél kell lenni, hogy már a legkisebb jelekre azonnal le kell állítani. Ez a felület eszköz ahhoz, hogy az ember tudáshoz jusson, és ahhoz is, hogy a kapcsolatait fenntartsa. Ahhoz ne járuljon hozzá a digitális oktatás, hogy bárki is elszigeteltebbé váljon ebben az időszakban!

– A tanároknak mire érdemes figyelni még?

– Nem úgy kell elképzelni a digitális oktatást, mintha hétfőtől péntekig mindenki bejárna az iskolába, és az öszszes órán részt tudna venni. Azt a tananyag mennyiséget és minőséget, amit egy jelenléti képzésnél átad valaki, az irreális az online oktatásban, és szerintem nem is ez a célja a mostani időszaknak, hanem fenntartani egy bizonyos tudásszintet az összes tantárgyból, hogy ne felejtsünk el dolgokat. Kreatívabb, könynyedebb formában azt a tudást elmélyíteni. Ez egy kicsit a tanárok felé is egy üzenet, hogy nem lehet túlterhelni a gyerekeket, mert nem fogják elvégezni a feladatot. Azzal is számolni kell, hogy a szülőket sem szabad túlterhelni. Hiszen, akik jelenleg otthoni munkavégzésben vannak, amellett, hogy tanulnak a gyerekeikkel, részt vesznek a mindennapjaikban, a saját munkájukat is el kell végezniük. Az internethálózat sem mindig bírja jól, de hallottam olyat, hogy van, akinek eszköz vagy nyomtatási nehézségei vannak. Ezekre is érdemes figyelni a feladatok öszszeállításánál. Ez mindenkinek új helyzet. Az újratervezés türelmet, kreativitást, együttműködést igényel minden érintett részéről.