Piroska és Margit

Szent Piroska (1088–1134) példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva, felismerve szerepét az életben. Szülei még kislány korában elhunytak, unokabátyja, Könyves Kálmán nevelte. A bizánci trónörökössel, Komnéosz Jóannésszel, 25 éves korában jegyezték el. A házasságkötéshez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta, jelentése „béke”. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort, a mai kórházi és gondozói rendszer elődjét, aggok menhelyével együtt. Sűrűn fogadott zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának. Vallásosságával, karitatív és szociális tevékenységével egyaránt kitűnt, de hatékonyan segítette urát diplomáciai ügyekben is. Soha senkivel szemben nem volt indulatos, bántalmazó, gyalázkodó. Halála után az ortodox egyház szentté avatta, kultuszát a római és görög katolikus egyház is átvette. Mozaikképét a Hagia Sophia őrzi.

A művészet évszázadokon át megérint személyeket, eseményeket

A két esztendővel ezelőtt útjára indított Árpád-házi magyar szentek emlékérme-sorozat első, Szöllősi Enikő szobrász- és éremművész tervezte darabja Szent Margithoz kötődik. IV. Béla királyunk a vesztes muhi csata után menekült várandós feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel, a tatárok elől. A királyi pár imádságban ajánlotta Istennek a születendő gyermeket az ország megmeneküléséért cserébe: ha lánynak születik, szerzetesrendbe küldik. A királylány az Adriai-tenger partján található Klisszában (Dalmáciában) született 1242. január 27-én, két hónappal később Batukán seregei kivonultak. Hároméves korától a veszprémi Szent Katalin kolostorban a domonkos rendi apácák nevelték. Amikor tízéves lett, apja kolostort építetett számára a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget), ahol Margit örökfogadalmat tett és domonkos apácaként élt 1270. január 18-án bekövetkezett haláláig. A Domonkos-rendi kolostor és királyi udvarház romjainál, a Margitszigeten található Szent Margit szobra, Bakos Ildikó szobrászművész bronz alkotása, amelyet 2018-ban állítottak fel.

„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni” elv szerint élt. Margit hűségesen kitartott szerzetesi hivatásában, és több ízben is határozottan ellenállt apjának, aki eredeti szándékát megváltoztatva, férjhez akarta adni. A királynéi korona helyett a lány az egyszerű életben lelte gyönyörűségét: rendtársainak szigorúan megtiltotta, hogy származása szerint bánjanak vele, miközben kemény munkában, a betegek ápolásában és buzgó imádságban egyaránt példát mutatott számukra. Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté, apjának húga, Szent Erzsébet ünnepnapján, november 19-én. Legendáját Gárdonyi Géza „Isten rabjai” című regényében dolgozta fel.