A levendula csupán egy álom volt, most végre megvalósult

Hosszú út vezetett addig, amíg mára már természetes szinte mindenki számára, hogy a rácalmási fesztiválokon betérhetnek a Levendula szobába, ahol ott ül Patrícia és Szilágyi Irén a sok illatos szépség között. Az angol levendula szára elég hosszú, hogy lehessen belőle különféle szép díszt készíteni fonással. Innen indult.

Persze kellett a Balaton-felvidéki kirándulások alkalmával a levendulások látványa, no meg Provence levendulatengere. Mindez együtt. Mára pedig már nagyon a bűvöletében él. Olyannyira, hogy tavaly vásárolt is Dunaújváros határában egy földterületet, ahová közel háromezer tő levendulát ültetett el ősszel, ami hamarosan megnyitja majd a kapuit a környékbeli érdeklődők számára.

Terveik szerint számos kreatív workshoppal „fűszerezik” azt az egy hónapot, amikor a levendulát szedni lehet majd. De ezzel még nincs vége a terveknek, erre szeretne építeni egy vállalkozást is, saját levendula-illóolaj, levendulavíz készítéssel, no meg mindazzal, amit már most is művel kicsiben. Persze mindemellett meg szeretné tartani a főállását is, hiszen úgy szeretne alkotni, hogy neki is örömet okozzon, semmiképpen nem a nagyszériás termelésben gondolkodik.

Mentálhigiénés végzettséggel pontosan tudja, hogy ez terápiás tevékenységként is működik, örömet okoz, tudja, milyen mély átlényegülés az alkotás. Amikor szakköröket, tanfolyamokat tart, látja is, hogy az alkotás öröme boldogsághormonokat szabadít fel, és megnyugtató.

Sokak számára talán meglepő, de a levendula a gasztronómiában is hasznosítható alapanyagként, például bonbonokban. Ez sem áll túl messze Patríciától, ugyanis édesapja cukrászmester volt, így az alkotás kezdetektől ott volt az életében, talán már a vérében is. Később, az útkeresés során került útjába a kosárfonás. Talán nagyon profán a magyarázat, de körülnézett a szobájában, és rájött, teli van kosárral. Amerre járt, mindenhol vásárolt egyet. Gondolta, ezt meg kellene tanulni.

Aztán ez is egyfajta szerelemmé növekedett, imádta csinálni és fejlődni benne. Olyannyira, hogy zsűrizett iparművészeti kosarai vannak, és neves országos rendezvényeken is megjelent azokkal. Aztán egy vaskos elhatározással tanulni kezdett, diplomát szerzett.

A tanulás, a fejlődés a levendula körül is meghatározó, ma már készít bonbont, kekszet, fürdősót, illatosítókat, állatfigurákat tölt meg vele. Gyermekének ekcémás volt a bőre, megpróbálkozott hát a szappankészítéssel. Eredményes volt, és mára már sok barátjuk örül az ajándéknak. Nagyon sokan szeretik, de bármely meglepő is, még többen szeretnék önmaguk elkészíteni a szappant, vagy a különböző tárgyakat. Így aztán Patríciát már foglalkoztatja az oktatás is, hogy megtanítsa másoknak is, hogyan lesz a veszszőből kosár.

A levenduláról – ami évekig egy álom volt – viszont szinte szerelemmel beszél. Áradozik róla, hogy a virágnak milyen fantasztikus energiája, illata, íze van. Szerinte ez összességében, minden tulajdonságában egy tökéletes növény, ami lényegében rabul ejtette. Ráadásul még passzol is hozzá.