Az Orient expressz nyomában

Mivel Európában ekkor még kiépülőben volt a vasúthálózat, a szerelvény csak Várnáig közlekedett, onnan még 15 órányi hajóút várt az utasokra. A Várna és az akkori török főváros közötti pályaszakasz 1889-re készült el, ennek köszönhetően az addigi 3,5 napos menetidő 67 óra 35 percre rövidült. Az expressz innentől egészen az első világháború kitöréséig igen közkedvelt volt. Nem véletlenül!

A titkos kocsi…

Az első járatok általában öt vagonból álltak: a vonat elején és végén kapott helyet egy-egy poggyász-, középen pedig két háló- és egy étkezőkocsi. A minden igényt kielégítő, sötétkék vagonok belsejét teakfával burkolták, hatalmas kristálytükrökkel, intarziákkal, monogramos bőrgarnitúrákkal, csillogó réz- és politúrozott berendezési tárgyakkal ékesítették, így valóban megillette „a vonatok királya, a királyok vonata” elnevezés. A vonatra csak az első osztályra szóló jegyet lehetett váltani 457 aranyfrankért, az ellátásért pedig további 20 százalék felárat kellett fizetni. A vasúttársaság készséggel teljesítette az utasok sokszor nem mindennapi kívánságait is. Jó példa erre a vonatimádatáról híres Ferdinánd bolgár fejedelem, aki országának területén számtalanszor maga vezethette az expressz mozdonyát.

Illusztris utasok

A több napig tartó zötykölődés során rengeteg élményben volt részük az utazóknak, nem csoda hát, hogy meganynyi koronás fő, politikus és korabeli híresség (például Mata Hari, a híres kémnő; Marlene Dietrich színésznő; Szergej Gyagilev, a világhírű orosz balett megalkotója; Thomas Edward Lawrence, ismertebb nevén Arábiai Lawrence, az angol kém) vette igénybe az expressz szolgáltatásait. Az eredeti járat 1977-ben tette meg utolsó útját a francia főváros és Isztambul között. 1982. május 25-én James B. Sherwoodnak köszönhetően a híres expressz újjászületett: ekkor indult el a napjainkban is közlekedő nosztalgiajárat, a Velence–Simplon Orient expressz (VSOE).