Még a pogácsát is műgonddal készíti a baracsi Piroska néni

Beszélgetésünk során Talpai Tiborné elmondta, muszájból kezdett főzni.

– Az élet úgy hozta, hogy már szinte gyerekkorom óta főzök. Az anyukámék arattak, és akkor aztán már neki is állhattam a paprikást főzni, vagy engem is kivittek a betakarító munkára. Lehet, hogy ma már meglepő, de inkább az utóbbit választottam, ha módom volt rá, mert akkor még nem nagyon szerettem főzni. Sőt! Amikor férjhez mentem, és az anyósomékhoz kerültem, akkor kezdtem el ezt a munkát megtanulni. Mivel ő nagyon finomakat főzött, megtanultam tőle, és meg is szerettem ezt a fajta tevékenységet. A közép- és főiskolai tanulmányok miatt nem értem rá főzőcskézni, ezért aztán viszonylag későn tanultam bele. De végül aztán a sütés lett a kedvenc foglalatosságom.

Valami egyszerűnek tűnik, de megvan a fortélya

– Azt most is előre megmondom, hogy ma is csak süt­ni szeretek, de azt nagyon. Persze főzni is jól megtanultam. Azt gondolom, hogy a sütésre aztán születni kell, mert nagyon sok szerepe van benne a fantáziának is. Fontosak az arányok aztán az is, hogy mit mivel lehet egyszerre készíteni. Na és persze a sütő! A hőmérséklete, a sütési tulajdonságai ez már egy külön műfaj. Mindegyik gázsütő más és más. Fontos elolvasni és komolyan venni a használati tanácsokat, mert sok bosszúságot megelőzhetünk az alkalmazásukkal.

– A mai készülékek többsége már üvegajtajú, ezért be lehet kukucskálni. Őszintén szólva, sok rossz piskótát készítettem, mire rájöttem a legújabb berendezésemnél a helyes megoldásokra. Felkérésre is nagyon szívesen készítek ilyen termékeket, akár valami egyszerűt is, mondjuk a pogácsát. Persze azzal együtt, hogy valami egyszerűnek tűnik, de attól függetlenül annak is megvan a módja, nem árt arra is rendesen odafigyelni!

– Amit én készítek, annak például előbb egy órát kell állni a tepsiben, majd csak utána megy a sütőbe. És, ha nincs meg az az óra, akkor az nem is lesz olyan, mint kellene. Amit otthon készítünk a családnak, azt másnap is jóízűen el lehet fogyasztani! Én például a vajas pogácsát szeretem készíteni, de másnap estére már az is eléggé ki fog száradni. Egy krumplis vagy túrós pogácsa persze egészen más. Egy kis kosárkába rakom bele, és egy kis ruhával letakarom, és ha másnapra marad, akkor is elfogyasztjuk, mondjuk egy bableveshez.

– A torta, no, kérem, az már egy bravúrszám! Azokat is szívesen készítem. Az egyszerűbbektől haladtam a komplikáltabb fajták irányába. A citromtortámra nagyon büszke vagyok! A lúdlábat körbe kérik tőlem a szomszédok a különböző névnapokra. Nagyon szívesen elárulom a receptjeimet, hogy másnak is sikere lehessen vele. Sőt, ha valaki szeretné, meg is mutatom, hogyan csinálja. Nagyon fontosnak gondolom, hogy amikor ilyen munkába fogunk, jól tesszük, ha a külvilágot kizárjuk, és csak ezekre a feladatokra koncentrálunk. Karácsonyra jön a bejgliszezon. Tavaly kilencet sütöttem. Hat mákosat és három diósat. Édesanyám receptjét használom ma is. Két családomhoz és magunknak három-három jutott. Ez egy nagyon szép feladat, de nagyon időigényes, hiszen legalább egy fél napom rámegy.

(Sorozatunk előző részéhez nem a megfelelő képet illesztettük. A képen Tóth Ferencnét láthatták. Olvasóink és az érintettek elnézését kérjük.)