séta

2019.01.13. 18:00

Merre is induljak el? Hogyan tovább?

Tavaly ilyenkor én is ugyanabban a cipőben jártam, mint a mostani nyolcadikos tanulók. A rettegett felvételi időszakában, amiről annyi legenda, rémtörténet hangzott el az előző évfolyamoktól, hogy már egy hónappal előtte se tudtam lehunyni a szemem úgy, hogy ne gondoljak rá. Visszaemlékezve, felesleges volt. A felvételi nem a legeslegnagyobb vizsga, amit életed során írni fogsz. És nem is a legnehezebb, és talán könnyebb is, mint néhány sulis dolgozat.

Vincze-Hajnal Blanka 9. Pannon Oktatási Központ

Már hetedik év végén felmerül bennünk a nagy kérdés, vajon „Hogyan tovább?” A tipikus ,,Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” faggatózásra sem tudunk pontos választ adni tizenéves korunk derekán. Toporogra állunk életünk legelső nagyobb és felelősségteljesebb döntése előtt, ami már hatással lehet elkövetkezendő éveinkre nézve. Hogyan válasszunk úgy, ami ránk, és a jövőnkre is pozitívan hat majd?

Elsősorban fel kell mérnünk saját képességeinket, ismernünk kell saját magunkat annyira, hogy tudjuk, mekkora erősségű felsőoktatási intézményben szeretnénk majd továbbtanulni a középiskola, gimnázium után Fotó: Shutterstock

Elsősorban fel kell mérnünk saját képességeinket, ismernünk kell saját magunkat annyira, hogy tudjuk, mekkora erősségű felsőoktatásban szeretnénk tovább tanulni. Egyáltalán: szeretnénk-e továbbtanulni a középiskola után. Az önismeret nagyon fontos ebből a szempontból, hogy ne essünk egy irtózatosan hatalmasat. Nem jó azzal szembesülni, hogy alig bírsz az iskolai tempóval, mert természetedből fakadóan nem vagy a legszorgalmasabb. Ez negatívan hat a hangulatodra, önbizalmadra is.

Aztán el kell gondolkodnunk azon, mi az, ami érdekel minket. Miben gondoljuk magunkat jónak. Életünk során rengeteg dolgot kipróbálunk, egyszerre több minden is érdekelhet bennünket vagy több mindenben lehetünk tehetségesek. Van, akinek a humán rész megy, esetleg a reál, vagy a nyelvek. Olyan is van, aki a képzőművészetben vagy az informatikában talál magára. Saját magunknak kell eldöntenünk, milyen irányban szeretnénk elhelyezkedni. Van egy általános idézet, ezzel kapcsolatban: „Olyan munkát válassz, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod.” Ha te is azt a munkát választod, ami érdekel, amit szeretsz csinálni, nem a kényszer fog hajtani, vagy a megélhetés, hanem a szenvedély az iránt, amit csinálsz.

Viszont mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek ez mind nem jön össze? Ha valakinek a továbbtanulás, mint egy hatalmas kérdőjel lebeg a szeme előtt? Az égvilágon semmi. Ez nem egy kötelező dolog, eldönteni tizenévesen, hogy mi akarsz lenni. Annyi mindent kell megtapasztalni ahhoz, hogy pontosan tudd, merre szeretnél elindulni. Az emberek egy része még 25-30 évesen sem tudja, mit akar csinálni. Félbehagyják az egyetemet, mert rájönnek, valami mást szeretnének kezdeni az életükkel. Sosem lehet elég felkészültnek lenni, mindig történik valami, ami felborítja a számításokat. De sosem késő valami újba belevágni.

Nyolcadikos tanulóként az általános tinédzserproblémák (megfelelési kényszer, önmagad és mások elfogadása) mellett, még ez is a nyakadba zúdul. Azt tanácsolom, ne légy magad alatt, mert te még esetleg nem találtad meg az utadat. Számtalan választási lehetőséged van, lesz, amik közül gyakorlatilag bármit választhatsz. Viszont, ha valami mellett döntesz, csináld végig, teljes szívből. Mindenkinek sok sikert kívánok a felvételihez!

Címkék#séta

Ezek is érdekelhetik