Budai Imre a marketing nagymestere

Budai Imre mindig becsülettel kifizette a munkásait, a bérelt járműveket időben visszavitte, nem maradt adósa senkinek! Kezdő vállalkozóként figyelt arra, hogy a megtermelt javakat jó áron tudja értékesíteni. A vevőit bőséggel ellátta kukoricával, így mind a vevő, mind az eladó jól járt.

duol.hu

Fotó: pixabay

Budai, a marketing nagymestere volt. A dunaföldvári piacon sétálgatott, kezében pár cső kukoricával, mint egy horgász, aki a nagy halra vár, néha megvillantva a csali kukoricát.

- Sok van belőle?

- Van jócskán. Mennyi kellene?

- Amennyi van...

- Rendben. Holnap hozom, legyen itt.

Ezzel a pár mondattal, a gentlemen's agreement szabályai alapján megköttetett az egyezség.

Budai Imre, mint igazi úriember tartotta is magát az adott szóhoz, így lázas intézkedésbe kezdett, hogy határidőre tudja teljesíteni a vállalását. Teherautót bérelt és rakodómunkásokat szerződtetett, másnap hajnalban pedig az előszállási határból kiszállította a kukoricát a vevő legnagyobb megelégedésére.

Még egyszer tudott élni ezzel az eladási stratégiával, összesen csak 9 ezer forintot keresett a kiadások kifizetése után. Még egyszer, ugyanis a rendőrség lekapcsolta a becsületes vállalkozót, azzal a piti indokkal, hogy az elszállított termény nem közkincs volt, hanem más tulajdona. Hát nem figyelhet minden apróságra az ember, nemdebár?!

Budai Imrének csak egy baja volt, hogy nem a rendszerváltás hajnalán élt, hanem ötven éve, amikor még a profitorientált mentalitás rombolta a társadalmi felépítést. Emiatt gyakran zárták a kommunizmus valós börtönébe, ellentétben azokkal az emberekkel, akik mindezt rácsok nélkül élték meg.