Miskolctapolca barlangfürdője egész Európában egyedülálló

A barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy 11. századi kis körtemplomot, ahol feltehetően a város­alapító nemzetség tagja nyugodhatott.

A török uralom idején a folytonos támadások miatt a szerzetesek elhagyták a területet, a tapolcai épületek pedig tönkrementek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. 1711-ből maradt fenn Kollonich Zsigmond váci püspök levele, amelyben a püspök a fürdőhely rendbetételére, fürdőház építésére kéri a vármegyét. A fürdő ekkoriban a görömbölyi apátság tulajdona volt. Az 1830-as években már fedett fürdő állt a módosabbak rendelkezésére, a köznép továbbra is a szabad ég alatt fürdött.

A 20. század elejétől Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, amely gyors virágzásnak indult, fogadók, éttermek, panziók nyíltak, központban a gyógyvízzel. A termálfürdő, illetve a klasszikus, ma is látható főépület 1941-ben készült el, és az akkori európai listán a harmadik helyre sorolták a korszerűség, a vízminőség és a gyógyhatás alapján. 1959-ben átadták a közönségnek a tulajdonképpeni barlangfürdőt (mindaddig csak a barlangokon kívül, a barlangból eredő termálvízben fürödhettek), 1969-ben pedig két szabadtéri medencével egészítették ki a komplexumot, majd később, két ütemben is történtek átalakítások, bővítések. E munkálatok során épült meg a barlangfürdő jelképének is számító külső „kagyló”, újabb barlangtereket tártak fel, és a mai arculat a 2000-es évek közepére alakult ki.

A miskolciak másik legendás fürdőhelye, a miskolctapolcai nyitott strand 1923-ban épült meg, amelyet ezt követően többször korszerűsítettek, illetve bővítettek. Ezzel létrejött Tapolcán egy komplex rendszer, amelyet a barlangfürdő, a strandfürdő és a közöttük elhelyezkedő csónakázótó alkotott. A strand a 2000-es években bezárt, de 2013 végén elkezdődött a strand felújítása, és 2015-ben átadták a közönségnek. A tapolcai park központi eleme a csónakázótó, amelyből több kis sziget is kiemelkedik. A tó partfalát 1959-ben alakították ki, és ekkor épült meg a csó­nakkikötő is.

A tó vize mintegy 7,5 naponként teljesen kicserélődik. Az országút másik oldalán is eredt néhány forrás, amely az ún. Hattyú-tavat (Békás-tónak is mondják) táplálta. Medertisztítási munkálatok miatt a források közül néhány gyakorlatilag elapadt, így a vízellátásáról néha külön kell gondoskodni. A tapolcai parkba 1920-ban egzotikus fákat és bokrokat telepítettek, amivel arborétum jött létre a területen, a park ma is természetvédelem alatt áll.