Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák megmentője

1823-ban a család átköltözött az Apród utca 6-ba, ahol az édesapa Fehér Elefánt nevű fűszerboltja működött. Semmelweis az alapfokú tanulmányait a fővárosban végezte, a középiskolát viszont a székesfehérvári főgimnáziumban (Ciszterci Szent István Gimnázium) kezdte 1832-ben. Bár csupán 1833-ig volt fehérvári diák, neve a gimnázium névkönyvének több bejegyzésében is szerepel. Miután viszszatért a fővárosba, a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban tanult. Érettségi után, 1835-ben felvették a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára.

Apja akaratát követve 1837-ben beiratkozott a Bécsi Egyetem jogi karára, ám még ebben az esztendőben átjelentkezett az orvosi fakultásra. Egy év múlva már a Pesti Tudományegyetem Orvosi Ka rára járt. 1840- ben vissza ment a bécsi intézménybe, ahol 1844-ben A növények életéről című disszertációjáért megkapta az orvosdoktori diplomát, és megszerezte a szülészmesteri oklevelet is. 1845-ben avatták sebészdoktorrá. A diploma után is képezte magát: Josef von Skoda belgyógyászati, illetve Karl von Rokitansky patológiai előadásait hallgatta. 1846-ban a Bécsi Általános Kórház Szülészeti Klinikáján vállalt helyettesítést mint tanársegéd. A megbízás leteltével azt tervezte, hogy áttelepül Dublinba.

Diploma után is képezte magát, patológiai előadásokat hallgatott

Az utazás elmaradt, mivel visszamehetett a klinikára. 1847 márciusában Velencében járt, amikor megtudta, hogy barátja és kórbonctantanára, Jacob Kolletschka meghalt Bécsben. Visszatérte után megnézte a boncolási jegyzőkönyveket, és felfedezte, hogy a kórboncnok halálát okozó gennyvérűség (pyaemia) és a rettegett gyermekágyi láz lényegében azonos. Rájött, hogy a „bomló szerves anyag” fertőző, a kórokozókat pedig a boncolást végző orvosok viszik át sterilizálatlan kezükön várandós pácienseikre. Ekkor kezdte el keresni Semmelweis a megfelelő fertőtlenítőszert: végül a klórmész oldat bizonyult ideálisnak.

ANTIBIOTIKUMMAL KÖNNYEN KEZELHETŐ

A gyermekágyi láz olyan fertőző betegség, amely szülés vagy vetélés után következhet be. Legtöbbször kevert bakteriális fertőzésről van szó. Megjelenése függ a fertőzést okozó baktériumok fajtájától, fertőzőképességétől, a szervezetbe jutás helyétől, valamint a kórokozók számától. A fertőzés lefolyására hatással van a szervezet helyi és általános védekező képessége. Minden tényező, amely csökkenti a szervezet ellenálló képességét – így a többi között a szülés és a vetélés is –, fokozza a fertőzés veszélyét. Az elhúzódó szülés során a nagy fokú kifáradás következtében, továbbá a nagyszámú belső hüvelyi vizsgálat miatt több kórokozó kerülhet be a belső nemi szervekbe. A sérülések, műtéti beavatkozások fokozzák a szervezet igénybevételét. A vérvesztés, főképp a fokozott vérvesztés a keringés egyensúlyának veszélyeztetésén túl a szülő nő általános erőnlétét, védekező képességét is csökkenti a fertőzésekkel szemben. Fertőtlenítéssel, sebkezeléssel és antibiotikum adagolásával kezelhető.

Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolókat, hogy a szülészeti osztályra való belépés előtt mossák meg kezüket a szerben. 1847. május 15-én függesztette ki ajtajára a figyel