Botrányos levonulás a Mezőkomárom-Nagyvenyim meccsen - vajon kinek van igaza?

Ebben a történetben talán Justicia is akkor tudna igazságot tenni, ha  a kendőt levéve a szeméről  Mezőkomáromban, a futballpálya széléről figyelte volna  a hazaiak Nagyvenyim elleni összecsapását. A vendégek a 74. percben levonultak a pályáról, mondván az ellenfél egész mérkőzésen inzultálta fiatal játékosaikat, néhány komáromi futballista ittas is volt, no  meg egy ütés is elcsattant, több percig dulakodtak a játékosok a gyepen.
- Nem tudjuk bizonyítani, de legalább három hazai játékos illuminált állapotban volt - kezdte történetét a Venyim játékos-edzője, vezetője Pap István. - Az egész meccsen fenyegetőztek, két játékost sérülés miatt kellett lecserélnem. Jött a 74. perc, kitört a balhé a pályán, egyik játéko-sunkat megütötték, én pedig úgy éreztem, hogy ilyen helyzetben nem kockáztathatom tovább a labdarúgók testi épségét. Levonultunk, most meg minket állítanak be sportszerűtlennek. Fellebbezünk, panasszal élünk, akár az MLSZ-nek is írunk. Még az is megfordult a fejünkben, hogy így nincs értelme befejezni a bajnokságot.

Hogy miért? A szövetség fegyelmi bizottsága a meccset 3-0 arányban a Mezőkomáromnak adta, 9 büntetőpontot levont a Nagyvenyimtől, hat hónapra eltiltotta Pap Istvánt, három hónapra pedig a csapatkapitányt, Tóth Andrást, aki a venyimiek elmondása szerint eddig egyszer volt kiállítva pályafutása  során, most azonban hosszú szolgálat után befejezi az aktív játékot a döntésnek köszönhetően. A venyimiek sérelmezik azt is, hogy Szabó János játékvezető nem adta vissza  a fegyelmi bizottság ülésén azt a túlfűtött hangulatot, amely uralta a meccset.
- Egészen addig semmi bajuk nem volt a venyimieknek, amíg 2-1-re vezettek  - kezdte a történetet Horváth Sándor, a Mezőkomárom technikai vezetője. - Aztán Márkus Tomi két bombájával fordítottunk, a 74. percben pedig a játékosunkat,  ifjabb Varga Jánost úgy lökték a korlátnak, hogy az eszméletét vesztette. Édesapja és csapattársa, idősb Varga János odarohant, ekkor dulakodás kezdődött. Az ütést nem láttam, mert a sérülttel voltam elfoglalva. Hogy ittasak voltak-e a csapatban? Ne vicceljen már, mi  inkább a venyimieket éreztük lekezelőnek. A történtek utána én is gondolkodom a folytatáson. Kár, hogy így kerülünk a tudósításokba, pedig minden apró siker sokat jelent nekünk. Én soha nem hívnám le a csapatot a pályáról...

Mondom: Justicia is nehéz helyzetben lenne, és nem biztos, hogy igazságosan billene valamelyik oldalra  a mérleg...