Az erő, ami velünk van

Úgy hat héttel ezelőtt diagnosztizáltam, hogy baj van. A szabadföldi chilipaprikák nem úgy teljesítettek az elvárthoz képest, majd a termők is depresszív fejlődési metódust mutattak. Pedig. Nem történt semmi, pusztán egy szakmai zsargon szerint kezdtem el vetni, majd nagyon bíztam ama logikusan következő tényben, hogy aratni is fogok.

Nem fogok. Balla Tibor kollégával már évek óta folytatunk a világ erőspaprikáit átívelő chiliökumenikus párbeszédeket. Az eredmény: terményés tudáscsere, amelyből főként e sorok bérvésője profitál, minthogy: ha Balla kollégát azonosítjuk – élve egy közkeletű futballhasonlattal – a Real Madriddal, akkor én jelen állás szerint a Batsányi utca külsőt képviselem.

E helyen felvetném: a Batsányi utcában több mint számos remek erkélyt, előkertet, rózsatengert volt módom dokumentálni, tehát az én szerény munkálkodásom: több mint szégyen. A leglényeg: az idei évet azzal indítottam: nem szorulok kapszaicin-segélyre. De bizony, újabb megmentő csomag érkezhet.

Vezető képünk illusztráció.