2015.07.12. 15:29
Tóparti keszegező
Állunk a Velencei-tótól büszke száz méterre és bután nézünk magunk elé, hogy akkor válasszunk magunknak valami ehetőt a büfésor felettébb sokoldalú kínálatából.
Nem vagyunk gasztrosznobok, épp csak azt szeretnénk kérni, ami színes krétával lett felírva egy nagy becsalogató táblára: frissen sült keszeg.
A családot természetesen már rég elsodorta a hekk-sült krumpli-lángos szentháromsága és most arra várnak, hogy végre bólintsak már rá valami középutas megoldásra, legyen mondjuk gyros, a pitába...
Köszöntem, nem kértem, kérdezősködtem, majd végül találtam egy keszeget.
A sütés alatt próbáltam érdeklődni, hogy akkor e halacska milyen rokoni viszonyt is ápol e békés tó halállományával, ám a sütőhölgy két rosszalló pillantása jelezte, hogy inkább igyak még egy hosszúlépést.
Miért a hekk honnan van? Rögtönzött a mögöttem az ácsorgó türelmetlen úr, majd rendelt egy tóautentikus pizzát.
Tovább már nem tűnődtem, miért is kopott ki keszegem az étlapról.
