Csak a hazaszeretet!

Vitéz Somogyváry Vilmos magyar királyi ezredes Csömörön született  1883-ban, édesapja gazdatiszt volt. Négy öccse és két nővére élte meg a felnőttkort, s az   apai nagyapa példáját követve (aki az 1848-as szabadságharc hadnagyaként harcolt)  a fiúk mind a katonai hivatást választották. A mai általános iskola elődjét elvégezve az ifjú Somogyváry  hadapródiskolába került, azután törzstiszti tanfolyamon tanult, s mint képzett honvédtiszt, szakterületének a vasutat választotta.
 
Tényleges katonai szolgálatát 19 évesen, 1902-ben kezdte meg. Az első világháború kitörésekor szinte azonnal a frontra került, harcolt Szerbiában, Galíciában, majd annyi más  bajtársával együtt az  olasz hadszíntér vérszívattyújában.         

A világégés vége Erdélyben és Bukovinában érte. Hátramaradt róla egy jellemzés ebből az időszakból: Önfeláldozásig kötelességteljesítő, lovagias gondolkodású,   nyílt jellem, általános műveltségű és széles látókörű tiszt. (...) Megnyerő modorú és őszinte. Igen önfegyelmezett, minden cselekedetében az önfeláldozó és önzetlen hazaszeretet vezérli. Vitézi avatása 1924-ben volt, 1930-ban már ezredes. Első felesége kilenc év együttélés  után meghalt, második házasságából egy fia született. A második világháború is aktív szolgálatban érte, s   1943-ban helyezték nyugállományba.  Élete során többek között  megkapta a Katonai Érdemkeresztet, a Vaskoronarendet, és az Ezüst Kormányzói Elismerést. Nyugdíjasként Fehérváron élt, s 1949-ben érte a halál. Temetésén öccse mondott beszédet, aki később a kistarcsai internálótáborban halt meg.