Reménykedni lehet

Most már igazán jó lenne, ha a rendszerváltás óta regnáló kormányok reformjainak, a „nagy átalakításoknak” a gyümölcseit valóban élvezhetnék a választók, eddig ugyanis nem jutott nekik más, mint a „még egy kicsit kell csak kibírni és aztán minden szép lesz”-féle szlogennel a torkukon lenyomott keserű pirula.

Sajnos azonban mi már nehezen tudunk hinni bárkinek is. Mert a hangzatos szólamok mögött eddig mindig volt valami, ami valahogy elrontotta az örömünket. A sokat látott kisember örül például a rezsicsökkentésnek, való igaz, egyik kormány sem tett még ilyet. Cserébe viszont kaptunk csekkadót, tranzakciós adót, jövedékiadó-emelést, csökkentették a felsőoktatás államilag finanszírozott helyeinek számát, és elvették a magánnyugdíjpénztárak számláin évek, évtizedek befizetéseivel összekuporgatott pénzt. Van munkahelyvédelmi akciótervünk, aminek szintén nagyon örülünk, ám ez nem jelent nagy vigaszt azon munkavállalóknak, akik azt látják, hogy bár több munkáért kevesebb juttatást kapnak, munkahelyük menedzsmentje ugyanúgy dőzsöl, mintha nem is lenne válság, a vidéki polgármesterek, alpolgármesterek nemrég napvilágra került milliós jutalmazásáról pedig már nem is beszélve.

Szóval, tényleg nagyon szeretnénk, ha most már mi, kisemberek is arathatnánk. Milliós nagyságrendről esetünkben nyilván szó sem lehet, de én optimista vagyok. Egy évvel a választások előtt általában tényleg csurran-csöppen valami az alsóbb szinteken élőknek is.