A húsvét a mezőgazdasági munka kezdete is

Mivel már elkezdődtek a szántóföldi munkák, a ház körül a mezőgazdasági gépek olajozottan sorakoznak. A jószágok is erőre kapnak, az udvarban a pulykák, libák, kacsák hangoskodnak, a tyúkokat kergetik a kakasok, a dúcon turbékolnak a galambok, a kutya ugrál örömében, amiért a gazda ismerőst üdvözöl. A modernen felszerelt konyhában a hírlapíró első dolga, hogy rátapad a tekintete egy megsárgult fényképre. A beszélgetés egyik fonala máris szövődik.

- Valószínűleg a Patkós présháznál 1940-ben készülhetett a fotó - kezd a család apai-ági történetébe Patkós Sándor, akinek az édesapja a kép jobb alsó sarkában látható, és a korát úgy hat évesre becsüljük. - A dédszüleim, az 1908-as születésű nagyapám, de még a nagyanyám is rajta van a képen - mondja

A Sándor név apáról fiúra szállt több generáción keresztül, így az 1988-ban született fiúgyermeket is erre keresztelték. A fiatalember munka mellett a Kaposvári Egyetem Mezőgazdasági növénytermesztési szakán gyarapítja egyébként sem szegényes ismereteit. Ősz óta az Ifjú Gazda pályázat nyertese.

Patkós Sándor: régen az összes rokont végigjártuk

- Idén töltöm be az ötvenötödik évemet - sóhajt egy mélyet a családfő, aki többségében saját földjeit műveli. A bérletes föld minimális. - Kertészkedünk is, dinnyét és krumplit is termesztünk. A fő profilunk a szántóföldi gabonafélék. Nagyobb volt a gazdaság, állattenyésztéssel is foglalkoztunk, de mivel nincs nagy haszon rajta, már nem csináljuk. Régebben minden más volt ebben az országban. Húsvétkor is mentünk locsolkodni, az összes szomszédot és a közeli rokonokat végigjártuk. A Lénártéknál, Szentééknél, Szauerwein Rozika néninél a locsolóversért cserébe piros tojást és egy pár forintot kaptunk. A falu végén az emberek összetartottak - jóban, rosszban. Mi reformátusok vagyunk, a reformátusoknak a legnagyobb ünnep a húsvét. húsvétvasárnap tíz órakor mentünk az istentiszteletre, amin egy falat kenyér, egy korty bor elfogyasztásával a tiszteletes úr úrvacsorai áldását adta ránk. Amikor a gyerekeink kicsik voltak, Húsvét reggelén felkeltek és együtt kerestük a nyuszi fészkében a piros tojást, utána átmentek a Patkós mamához locsolni.

A földeken dolgozóknak, a húsvét a szezon kezdetét jelenti:

- Még ott tartunk, - tér vissza a dolgos mindennapokra Sándor, - hogy a vizeket engedjük le a földekről, kapával, ásóval. Áll a belvíz mindenütt. A legnagyobb probléma, hogy nincsenek megoldva a vízelfolyások. Hatalmas károk vannak így a mezőgazdaságban. A víznyomásos földben nem akar teremni semmi. Amin sokáig áll a víz, azt kilúgozza. A felszínéről lemossa a tápanyagot és megtömörödik a föld. Mi sem tudunk rámenni, hogy csináljunk valamit vele. Itt a falu végén nagyon sok ilyen föld van - meséli a gazda, akinek legnagyobb bánatára kivágtak a Koller-kastély legalább kétszáz éve telepített molyhos tölgyfasorából egy egészséges példányt.

Távozóban Patkós Sándor arra kért, hogy hazafelé menet készítsek a törzscsonkról egy fotót, s írjam meg, mi történt. Sajnos, mivel ránk sötétedett, egy másik alkalommal tehetünk pontot a szomorú történet végére. S hogy helyre álljon az élet adta-vette egyensúlya, feleségével, Terikével utánam üzen, hogy hatalmas az öröm, Anita lányuk gyermeket vár, jön az unoka!