Sport, barátság, közösségépítés a különleges versenysorozatban

Az egyik cél az, hogy elvigyék a labdarúgást akár a legkisebb falvakba is

A házigazda komoly szerepkörét Gászler Ferenc vitte, aki érthetően elégedetten nyilatkozott a sikeres esemény zárását követően. 
– Ebben a versenysorozatban mi az első lépcsőfok voltunk, a következő a megyei selejtező lesz, végül jön az országos döntő az egymillió forintos fődíjért. A huszonhat felnőtt nevezőből Rikkers Péter és Horváth Attila jutott tovább. A rendezvényünk az idei évben junior és női kategóriával is kiegészült. Az utóbbi selejtezője a megyei megmérettetésen következik, a fiatalok pedig most a rutinszerzésért küzdöttek. A gyerekek közül Varga Nándor jutott tovább. Az eseményt nagyon jó hangulatban töltöttük el, sok indulót elkísértek családtagjai és barátaik. Nagyve­nyimi színekben Horváth Attila indult, aki nálunk az öregfiúk játékosa, és az egyik fontos támogatónk is egyben. Büszkeségünkre a mezőny egyik továbbjutója lett – mondta. 
A futballklub számára nagy dolog, hogy már második alkalommal tudják megrendezni ezt a selejtezőt. Bíznak benne, hogy esélyesként elnyerhetik a megyei döntő megrendezését is. Tavaly megkapták rá a lehetőséget, és az idén is arra pályáznak. 
Nagy Péter tölti be az országos tizenegyesrúgó bajnokság projektmenedzseri posztját. 
– Szívügyem a sport és a futball, ezért nagy elánnal kezdtem ezt a munkát. A nyitó helyszínünk a Margitszigeten volt, a második pedig Nagyvenyimen. A két helyszín semmiképpen sem mérendő össze, de nincs semmi baj ezzel sem. Bárcsak mindenütt ilyen remek szervezőink lennének, mint Gászler Ferenc a helyi klubból. Az egyik célunk az, hogy elvigyük a focit és ezt a versenyt, akár a legkisebb falvakba is. Nyilván mi is ismerjük a szomorú tendenciát, hogy csapatok szűnnek meg, mások nem állnak ki egy-egy mérkőzésre, és lasszóval kell fogni a gyermekeket az utánpótlásba. Ezért legfőképpen őket szeretnénk „kirángatni” a pályára. Az nagyon jó dolog, ami itt történt Nagyvenyimen: a verseny és a játék után leülhettünk az asztal mellé beszélgetni és barátkozni – fogalmazott. 
A szervezőknek lehetőséget adnak arra, hogy saját elképzeléseik szerint állítsák össze a kísérőprogramot. A fővárosi nyitó esemény azért is volt jó, mert példát adott a sokféle lehetőségekre. Oda a régi válogatott játékosok, mint Zombori Zalán vagy Disztl Péter is meghívás nélkül érkezett. Ott volt Wukovics László, Király Gábor és Kabát Péter is. Nagyon sokan kíváncsiak voltak erre a lehetőségre. Az említettek rangos játékosok voltak, ami egy jó sansz, de semmire sem garancia, hiszen a tavalyi győztes a megyei másodosztályból érkezett. 
– Kemény feladat volt? – kérdeztük Kovács Ádámtól, a Mezőfalva hálóőrétől, aki Hruby Tamás, a dunaújvárosi extravagáns kapusfe­nomén mellett próbálta a labdák útját állni. 
– Nehéz dolgom volt, mert sok lövésre kellett rámozdulni, és a versenyt mindenki nagyon komolyan vette. Egy tucatnyit azonban így is sikerült elkapni. Jó volt Tomival együtt dolgozni, mert nagyon jó kapus, érdemes rá figyelni, ráadásul jó viszonyban is vagyunk egymással. A barátság miatt is szerencsés volt a napunk, összességében azt gondoltam, hogy több büntetőt sikerül majd kifogni – jegyezte meg. 
Horváth Attila máig egy univerzális labdarúgó, hiszen minden ágazatában jártas. A korábbi hazai élmezőny válogatott játékosaival a mai napig a nagyvilágot is járva különleges skalpokat gyűjtenek gálamérkőzések keretében. Az öregfiúk-korosztály mind a maga csapatába szeretné csábítani. Nem mellesleg az új labdaszenzáció, a padbool egyik hazai „apostola”, s kiváló vendéglátó szakember. 
Arról, miként áll a büntetőrúgásokkal, így válaszolt: – Ez az egyik erősségem volt a régi szép időkben is. Akadt olyan korszakom, amikor én voltam a csapatomból a felelőse. Még az aktív pályafutásom végén, a sárosdi csapatban is fölvállaltam, aztán egész szezonban csak egyet hibáztam. 
A nagyvenyimi selejtezőre baráti rábeszélésre érkezett. Jókedve volt a remek társaságtól, de nem akart semmi különleges produkcióval előjönni. 
– Egyszer csak azt vettem észre, hogy ketten maradtunk, és mi lettünk a továbbjutók. Na, akkor már nyerni szerettem volna. Őszintén szólva, az utolsó lövésemre már nem koncentráltam eléggé, egyszerűen csak úgy fölrúgtam, de a kapus kifigyelte a mozgást, és hárított. Ez nyugodtan lehet mindenki számára egy nagy tanulság – hangsúlyozta. 
A tizenegyesrúgás „lélektanáról” pedig így beszélt. – A játékot az elejétől a végéig komolyan kell venni, és a legjobb formánkat kell elővenni. Azzal minden résztvevőt megtisztel az ember. Ez a párharc becsületes viadal, és ha hibáztál, azt egyébként sem illik, de itt szerencsére nincs is kire fogni. Nem alkalmazok szisztémákat. Az utolsó pillanatig figyelem a kapust, megpróbálom kielemezni, hogy abból a pozícióból mire lehet képes, és annak megfelelően lépem meg a magam dolgát. Most továbbjutottam, de hogy meddig tart ez a szériám, azt nem lehet megtippelni. Az biztos, a folytatásban is igyekezni fogok. 
Szabó Márton a nagykarácsonyi csapat játékosa. Ő sem ma kezdte, komoly sportember, ezért megpróbálta, vajon most mire képes ebben a játékban. 
– A végeredménnyel nem vagyok különösebben boldog, mert kihagytam az első büntetőt: a labda a felső kapufáról lepattant a vonal környékére, szerintem belülre. Én megadtam volna, de lehet, hogy elfogult vagyok. Az újrarúgási lehetőséget viszont simán kivédte Kovács Ádám kapus. A csapatomban nem én vagyok a specialista ebben a dologban, mert vannak, akik ezt jobban csinálják, de úgy éreztem, ha van egy ilyen lehetőség, akkor bele kell állni, és kipróbálni magunkat. Ezzel együtt jó volt a hangulat, hiszen mindenki azt mondta, hogy remekül érezte magát, és a végén nagyon finomat ettünk és ittunk. Összességében azért senkinek sem lehet oka a szomorkodásra.