A híradótól a Rongyos Gárdáig

Említsünk néhány szót arról, miről is szólt a verseny, mi is volt 1921-ben az a bizonyos sorsdöntő népszavazás, ami után Sopron elnyerte a Hűség városa címet. 
A tények: 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 négyzetkilométer Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. A trianoni békediktátum ugyanis Ausztriának ítélte ezt a területet. Sopron mellett még Ágfalván, Balfon, Fertőbozon, Fertőrákoson, Harkán, Kópházán, Nagycenken és Sopronbánfalván volt népszavazás. 

Bár öt kisebb település Ausztria mellett döntött, azonban Sopron lakosságának több mint hetven százaléka Magyarországot választotta, és a nagy várossal szemben „kevesek” voltak a pici települések. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett. Ennek a népszavazásnak volt tavaly a 100. évfordulója, és ennek emlékére írta ki a versenyt a soproni tankerület. 
A viadalra – a fővédnök Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke volt – hetvenegy csapat nevezett az ország minden részéről. A tavaly áprilisi első két forduló után (ötven feladatból álló online-kvíz és egy esszé írása) tíz csapat jutott a döntőbe. Az esszének 6000 és 8000 karakter közöttinek kellett lennie, a Széchenyi Fiúk – ez volt a csapat neve – a második ágfalvi csatában részt vett főiskolai hallgató szemszögéből írtak fiktív tudósítást. (Az ágfalvi ütközetekről: az első ágfalvi összecsapás a nyugat-magyarországi felkelés első ütközete volt a Sopronba bevonulni szándékozó osztrák csendőrség ellen, amely Ausztria területi igényét kívánta érvényesíteni. Közel két hét múlva az osztrákok újra megpróbáltak bevonulni Sopronba, ám a második ágfalvi összecsapásban a felkelők ismét megverték az osztrákokat.) 

Visszatérve a versenyre! Miután kialakult a tízcsapatos döntő mezőnye, a rendezők szeptember elején négy felkészítő napot biztosítottak a diákok számára. A dunaújvárosi csapatot Barna Péter Bálint, Bósa Andor és Kiss Benedek Zoltán alkotta. Két érdekesség is csatolható ehhez a triumvirátushoz. Hármuk közül csak Bósa Andor az, aki elsősorban a történelem felé orientálódik, a másik két csapattagnak a matematika és fizika a „fő sportága”. A másik, hogy tizenegy éve osztálytársak, hiszen általános iskolában végig együtt voltak, és a gimiben is már a harmadik tanévüket töltik (a 11.A osztály tanulói). A srácok ezt a tizenegy évet azért tartották fontosnak megjegyezni, mivel a győzelmükhöz az is kellett, hogy nagyon jó barátok. De térjünk vissza a felkészítő napokra! Az utazáson kívül mindenről a vendéglátók gondoskodtak. A tanulók naponta két-három órás előadások keretében bővíthették tudásukat a témában. Emellett bejárták Sopront és környékét, kulturális programokon vettek részt, és szabadidős tevékenységre is volt lehetőségük. A fiúk külön kiemelték – betegsége miatt Bósa Andor nem tudott részt venni a beszélgetésünkön –, hogy ez az időszak jó volt arra is, hogy a többi csapat tagjait közelebbről megismerhessék. 
 

Boldis Szandra, a csapat felkészítő tanára is kihangsúlyozta, hogy a fiúk remekül tudtak összedolgozni: – Teljesen önállóak voltak, a szakirodalmat felosztották egymás között. Aztán a megbeszélt időpontokban – iskolaidőn kívül – összeültünk, egyeztettünk, ötleteltünk a feladatokkal kapcsolatban. Szorgalmasan készültek a találkozókra, iránymutatásaimat megfogadták. Minden gördülékenyen működött, így úgy érzem, szinte csak koordináló feladatom volt. 
A döntőt eredetileg tavaly decemberben, a népszavazás évfordulóján rendezték volna meg, de a koronavírus-járvány miatt az időpont elcsúszott idén március 26-ára. 
A finálé első feladata egy korabeli filmhíradó forgatása volt, amelyben a tanulók kibontakoztathatták kreativitásukat – amiben nem volt hiány, erősítette meg a tanárnő. 
Kiss Benedek a forgatásról is beszélt, amiben szinte az egész osztályuk részt vett. 
– Volt forgatókönyvünk, Peti végezte a vágást, voltak kellékeseink, statisztáink, közéjük tartozott Kovács István görögkatolikus parókus is. Maximum kétperces filmet kellett készítenünk. 
(Nem mellékesen: a Széchenyi Fiúk filmhíradóját a zsűri külön dicséretben részesítette.) 
A végső próbatétel a soproni Liszt Ferenc Kulturális Központban volt, ahol a dunaújvárosiak mellett budapesti, salgótarjáni, békéscsabai, győri, soproni csapatok mérték össze tudásukat. 
A versenyzőknek az 1920-as évek korhű ruháiban kellett megjelenniük, amelyeket egy divatbemutató keretében ismertettek. Barna Pétertől tudjuk, mindent a családi „raktárakból” oldottak meg. 

Kiss Benedek a Rongyos Gárda (a Rongyos Gárda hazafias érzelmű tisztekből, katonákból, szegény napszámosokból állt, Ágfalva mellett ők kényszerítették visszavonulásra az osztrák csendőrséget) jelmezében volt, Barna Péter egy erdésztanuló diákot alakított, míg Bósa Andor az 1921–31 között regnáló miniszterelnököt, Bethlen Istvánt személyesítette meg. Végül a döntőben ezek a nagyon tehetséges fiatal urak, nem adtak esélyt arra, hogy őket legyőzzék. 
Boldis tanárnő befejezésül elmondta, egy évig készültek erre a vetélkedőre, és arról semmiképpen se feledkezzünk el, hogy amellett, hogy ragyogóan felkészültek a diákok a soproni erőpróbára, az iskolában is nagyszerűen teljesítenek a tanulók. 
Teljesen megérdemelten vehették át az első helyért járó jutalmaikat, az okleveleket, az ajándékcsomagokat és az értékes laptopokat.