Szkíták és szarmaták, magyarok és lengyelek

Az előadás előtt az Intercisa Múzeum igazgatója, Farkas Lajos köszöntötte az érdeklődőket, bemutatva dr. Keszi Tamást.

- Egy múzeum nemcsak szórakoztat, hanem kutatómunkát is végez. Ezért büszkék vagyunk arra, hogy Keszi Tamás ledoktorált, hiszen ez rang a múzeum számára is.

A kis bevezető után Keszi Tamás azzal kezdett, az identitástudat nem velünk született dolog, hanem sokszor változott a különböző politikai korszakokban. A magyarok esetében sokáig élt a szkíta (szittya) hagyomány, ami napjainkban újra előretörőben van. De kik is a szkíták? - tette fel a kérdést. A válasz: a nomád népek prototípusai. A nyugati népek a keletieket egyformán szkítáknak tartottak, ami alatt azt értették, hogy barbárok, nomádok. (Tágabb értelemben a Szkíta - a Dunától a Volgáig - területeken átvonuló vagy ott élő, lovas-nomád életformát folytató népek összefoglaló neve, függetlenül a beszélt nyelvtől, etnikumtól vagy származástól.)
Jött az újabb kérdés Keszi Tamás részéről: kik a szarmaták? A szarmaták a szkítákhoz hasonló nomád nép volt, amely Közép-Európában is megjelent. 

-  A 16. században kezdett kialakulni a világgazdaság, ekkor kezdte el etetni Kelet-Európa Nyugat-Európát. A lengyelek elsősorban gabonát, míg a magyarok marhát szállítottak nyugatra. Ebben az időszakban mindkét országban hatalmas számú nemesség volt, jóval nagyobb volt az arányuk, mint nyugaton. A lengyeleknél a nemesség a szarmaták leszármazottjainak vallották magukat, míg a jobbágyságot, amely működtette a gazdaságot, egy gyáva nép utódjainak tekintették - mondta a régész.

Majd azt is megemlítette, hogy a magyaroknak nem volt olyan szkítatudatuk, mint a lengyeleknek a szarmata. A honfoglaló magyarok ugyanis azt az országot is Magyarországnak hívták, ahonnan keltről érkeztek.
A lengyelek a reformáció idejében hatalmas országot alkottak (lengyel-litván perszonálunió), több nép lakta, a Jagelló-ház kihalt (nagy vetélkedés indult a lengyel trónért egész Európában), a lengyelek ekkor összefogásról döntöttek. Ehhez olyan identitás kellett, amely kezeli a közösséget: ez lett a szarmatizmus. (A szarmatizmus: a nemesség magasabbrendűségét, uralkodási jogát és kulturális különállását hirdeti, a nemesi múltat és demokráciát idealizálja.) Ebben az időszakban mind a magyarok, mind a lengyelek a kereszténység védelmezőinek tartották magukat, mi a törökkel, míg a lengyelek az oroszokkal szemben gondolták magukat védelmezőnek.

A magyar és a lengyel nemesek külsőségei is szinte teljesen megegyeztek: a hajviselet, a köntös, a szablya, a tolldíszes kalpag mindkét oldalon hasonló volt.
A lengyeleknél a szarmatizmus ideológiája akkor kezdett el hanyatlani, amikor a 18. században megszűnt Lengyelország, felosztotta egymás között Oroszország, Poroszország és Ausztria. Előadása végén Keszi Tamás újra kitért arra, hogy Magyarországon soha nem volt erős a szkíta-szittya identitás (A legerősebb Kun László uralkodása alatt volt.) Sőt, amikor felvetődött a finn-magyar rokonság, egyre gyengült ez a vonulat.

Érdekes - jegyezte meg Keszi Tamás, hogy napjainkban erősödött fel a szittya ideológia a kurultáj mozgalomban, identitás átalakítás folyik Magyarországon. Bár ő úgy látja, a kurultáj (törzsi gyűlés) hagyományőrző rendezvényként üzleti vállalkozásnak tekinthető. Mutatott egy képet is, amely a kurultájon kapható levest ábrázol, rovásírásos betűtésztával.

A kurultáj kapcsán pedig felhívta arra a figyelmet, hogy az egyik mongol kurultájon döntöttek az általunk tatárjárásnak nevezett hadjáratról is...