Százharminc éves a Jó szerencsét! köszönés - galériával

A szervezők - a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Bányászati Szövetség, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület – idén is folytatták, a harminc éve megfogalmazódott és akkor elindult, szakmai előadással egybekötött megemlékezés sorozatot.

Kőrösi Tamás, az OMBKE egyesületi igazgatója ünnepi beszédében méltatta Péch Antal 130 évvel ezelőtti javaslatát. Elmondta, hogy a bányászat nélkül elképzelhetetlen a jelen, és szólt a szakma előtt álló nehézségekről is.  A Bányászhimnusz harangjátéka kísérte a koszorúzást. Az emlékezés és a tisztelet virágait tizenöt szervezet képviselői helyezték el a várban lévő bányászati kiállítási emléktábláinál.

Az emlékülésen az OMBKE dunaújvárosi vaskohászati szakága is képviseltette magát.

Jó szerencsét! - köszöntik egymást a bányászok Magyarországon.  1894. április 7-én Selmecbányán az OMBKE Választmányi ülésén fogadták el Péch Antal tiszteletbeli tag javaslatát. És így, vagy nagyon hasonlóan üdvözlik egymást a bányászok Közép–Európában, de talán a világon mindenhol.

 A magyar köszönés ugyanis a német Glück Auf -ból származik, amelynek tükörfordítását, a Szerencse fel!-t, magyarosították Jó szerencsét! -re.

 Ez lett az úgymond „hivatalos” üdvözlés, a magyar bányászatban, Jó szerencsét! felirat köszöntötte a munkába érkező bányászokat, ez az üdvözlet szerepelt a hivatalos és a bányászok egymás közötti levelezésben is. Utolsó Jó szerencsét! így búcsúznak el a másvilágra távozó bajtársaiktól. Ez a hagyomány ma is él a bányászok között.