Tervezte Dunaújvárost, majd kegyvesztett lett

Szabó Imre, Dunaújváros főépítésze köszöntötte a megjelenteket, elmondta, már korábban tervbe vették ennek az előadásnak a megtartását, de a koronavírus-járvány miatt mindig csúszott, ám most végre eljött az ideje, hogy Schall István beszéljen az édesapja munkásságáról. 

Ezután az előadó azzal kezdte, ő nem építész, de úgy nevelték, hogy tisztelje a természetet és az épületeket. 
 

Sváb családjuk 1850-ben került Magyarországra, Dunaföldvárra. Nagyapja később a Duna töltésén gyalogolt Budapestre, ahol vendéglátással kezdett el foglalkozni, a várban volt fogadója. A jelmondata az volt, kis haszonnal nagy forgalmat kell bonyolítani. Édesapja azonban már építész lett, 1937-ben kapta meg a diplomáját. A Bauhaus iskolán nőtt fel. (A Bauhausról tudni kell, hogy a XX. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye volt Németországban, a konstruktív törekvések központja, amely a nevelési módszerek és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme, amely a művészet és az ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért, és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért – áll a lexikonban.) 

– Dunaújvárosban sok lakóépületet tervezett édesapám, kis bivaly és nagy bivaly néven. A kis bivalyok általában kockaépületek voltak, a nagy bivalyok pedig sorházak. A nagy bivalyokban négyszobás lakások készültek, annak érdekében, hogy a munkások megfelelő körülmények között élhessenek, de nekik ebből nem jutott, az állami és a pártvezetésnek azonban annál több – tudtuk meg Schall Istvántól. 
 

Az első épületet, amely Dunaújváros építése során is az első volt 1950-ben, a mai Május 1. utcai lakóházat Schall József tervezte, az épületen az emléktábláját megtekinthetjük. 
1952-ben kegyvesztett lett, mivel nem volt hajlandó szocreál épületeket tervezni, visszaminősítették, és felezték a fizetését. Ami a lényeg: sok dunaújvárosi épület dicséri Schall József munkáját. 
 

A második FTC-pálya is a munkája 
A Ferencvárosi TC első újkori labdarúgó-stadionját 1974-ben adták át, amelyet Schall József Kapsza Miklóssal együtt tervezett. Angol típusú stadion volt, vagyis nem volt a pálya és a lelátó között futópálya, a szurkolók gyakorlatilag az oldalvonalak mellett (is) helyezkedhettek el. A második Üllői úti stadion – a legendás fa­lelátóst váltotta – befogadóképessége 29 505 fő volt (10 771 ülő- és 18 734 állóhely). A ´90-es évek elején a székek felszerelésével csökkent a stadion kapacitása 18 100 főre. 2013-ban bontották le.