Számukra Kisapostag volt a legszimpatikusabb

‐ Elég nehéz volt összehozni a beszélgetést, most sincs itt a férje. Ilyen sokat dolgozik? 
‐ Igen, most váltott. A Vasműben van most is, de már 12‐24 12‐48 órás műszakban. Tavaly decemberben volt egy nagy balesete és emiatt váltani akart.
 

‐ Mi történt? 
‐ Olvasztárként dolgozott, és egyszer, amikor vette a próba mintát rárobbant az acél. Másod‐ és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Két hónapig itthon volt táppénzen. Az arca, a mellkasa, keze, füle megégett. Ezért váltott, de most tizenkettőzik, reggel hattól este hatig. Én a Schneidernél dolgoztam Kunszentmiklóson. Most GYED‐en vagyok Krisztiánnal, de ismét várandós lettem. 

Sorsszerű volt
‐ Már így is nagy a család, három gyermekük van. Tervezték a következőt, vagy csak ő is a család része akar lenni? 
‐ Terveztük. Elég hamar összejött mindegyik gyerek, de ez a várandósság nem akart összejönni. Most január másodikán elhunyt az Anyósom és a temetés elő napon tudtam meg, hogy terhes vagyok. Abszolút sorsszerű volt, nem is volt kérdés, hogy megtartjuk‐e. 

‐ Mindig ilyen nagy családot szerettek volna?
‐ Igen! Mi hatan vagyunk testvérek, a férjemék meg öten. 
 

‐ Nemrég költöztek Kisapostagra, hol laktak előtte? 
‐ Dunaújvárosban laktunk albérletben. Az előző kapcsolatomból született a nagyfiam, Raul. Mikor 2015‐ben Norbit megismertem és már komolyodott a kapcsolat, mondtam neki, hogy velem együtt a fiamat is megkapja, vele pedig nem lehet játszani, ezért nagyon gondolja meg, hogy mit is szeretne. Nem is volt kérdés nála, nagyon szereti Rault. Én Előszálláson voltam nevelőotthonban, nem volt könnyű gyerekkorom, mint ahogy a férjemnek sem. Ezért elhatároztuk, hogy mi másként fogunk élni, és kihagyjuk az életünkben látott és megélt problémákat. Mindent együtt értünk el, nem volt soha semmi segítségünk. Szóval, hogy a kérdésre válaszoljak, mi nem szerettünk Dunaújvárosban lakni. Nyugis környékre vágytunk, és egy családi házra. Több házat is megnéztünk Dunaújváros környékén, de a kisapostagi volt a legszimpatikusabb. 2020 decemberében vettük meg Dukai Gabiék házát. 
 

‐ Nem bánták meg, hogy ide költöztek? 
‐ Nem, dehogy! Régen jártunk ide horgászni, most meg itt lakunk. Emiatt is döntöttünk Kisapostag mellett. A Duna, a környezet pazar, az itt lakókra pedig nem találok szavakat. 

Mi nagyon kellemesen csalódtunk Kisapostagban, mert annyira közvetlenek, kedvesek és szimpakusak itt az emberek. Teljesen ledöbbentünk. A városban egyáltalán nem tapasztaltunk ilyet. Mindig ilyen életre vágytunk, hogy a szomszédokkal jóban legyünk, ismerjük egymást. 

Nagyon jól esett, hogy a fimat kérte meg Juhász Enikő, hogy a Szüreti Mulatságon ő legyen a kisbíró. 
 

‐ Igen őrá mindenki emlékezik, nagyon ügyesen dobolta végig a falut. 
‐ Szegényke annyira izgult a feladattól, hogy teljesen megfájdult a feje. Norbi hazaszaladt gyógyszerért, de már nem volt rá szükség, a harmadik megállóra már élvezte is a helyzetet. és teljesen elmúlt a fejfájása is. Jó kis buli volt. A Télűzőn is ott voltunk. 

‐ Otthon van a gyerekekkel, a férje sokat dolgozik. Hogyan kapcsolódnak ki? 
‐ Szeretünk utazni, ha tehetjük megyünk ide‐oda. Mikor még nem volt autónk, akkor is utaztunk, nem számított, hogy busszal kell menni. Mikor 2020 nyarán megszületett a pici, vele mentünk a Balatonra és busszal körbejártuk a településeket. 
 

‐ Mikor képeket válogattunk, mondta, hogy a kutya mindenképp legyen a cikkben. Miért? 
‐ Mert nálunk Pongó is családtag. A tízéves fiam szeptember 18‐ai a középső szeptember 9‐ei. A kutya is abban az évben született szeptemberben 31‐én. Szóval együtt nőttek fel a fiammal. Sőt a pici ‐ akiről még nem tudunk, hogy a negyedik fiú lesz, vagy lesz egy lányunk is ‐, szintén szeptemberben születik majd. Jó nagy házunk van, úgyhogy nem kell aggódnunk, elfér majd mindenki. A ház jelenleg is felújítás alatt áll, az erőnkhöz képest már nagyon sokat dolgoztunk rajta, lassan, de biztosan elkészünk vele. 
 

‐ Raul Dunaújvárosban tanul a Vasváriban, mi lesz a többiekkel? 
‐ Norbi 2023 szeptemberében kezdi majd az elsőt, szeretnénk Kisapostagra beírtatni. Ez egy különleges iskola, szerintem egy életre szóló élményt kap majd itt. Krisztián 2 éves, hamarosan bölcsibe megy, természetesen ide szeretnénk járatni. Mindenki dicséri, eddig csak jót hallottam a bölcsiről, az oviról és a suliról is.