2021.06.28. 20:00
Sokrétű hagyományőrzés – mesterfokon űzik ezt Révbéren
Ez a fő profilja a Solt mellett található Révbéri Lovas Centrumnak. A falusi életmódot megidéző, a lovon járó és a pásztor emberek életébe is bepillantást nyújtó látnivalók, valamint a virtussal bemutatott játékok feledhetetlen emlékeket hagynak az odalátogatókban. Egy nehéz időszak után reménykedve várják a most következőt.
A szezonkezdő nagy rendezvényükre az egész környék fölkapta a fejét. Az volt az első, nagyobb létszámban is látogatható esemény a környéken. Igazi sikert hozott. Nagy Péter, a Révbéri Lovas Centrum igazgatója a nyitánnyal elégedett lehet.
– Úgy láttam, hogy a vendégeink is nagyon ki voltak éhezve arra, hogy végre maszk nélkül kimozdulhassanak egy látványos, szabadtéri rendezvényre. Ez egy hagyományos eseményünk volt, amelyen a látogatóinkat a csárda teraszán tudtuk vendégül látni. A lovas programot onnét is jól tudták követni, illetve a sétájuk közben egy igazi vásári forgatag hangulatát is átélhették, vagy élvezhették a mini vidámpark szolgáltatásait. A hagyományosan sok érdeklődőt vonzó állandó látványosságainkkal is vártuk őket. Ez alkalommal is a lovasbemutató jelentette a legnépszerűbb produkciót.
Gasztronómia
– A szezonnyitó forgatagra a gasztronómiai kínálatunk is gazdagabb volt a szokásosnál. Három helyszínen, különböző ételkínálattal vártuk a vendégeinket. A csárda konyhája a különböző pörköltekkel és a frissensültekkel, a híres kemencénk az ott megkedvelt hagyományőrző lángosokkal, a grillteraszunk pedig az úgynevezett „pusztai streetfoodokkal” várta a vendégeket. Ez a sültkolbászoktól a pusztaburgerig terjedő kínálatot jelenti.
Az idei szezonban megpróbálunk az eddig megszokott produkciókon módosítani
– Derült égből… – szó szerint onnét érkezett a szabadtéri eseményeket rendezők rémálma, egy – szerencsére viszonylag rövid ideig tartó – hurrikán! Arra viszont bőségesen elegendő időt szakított, hogy az első napi programunkat derékba törje. Egy ilyen után nem keseregni kell, hanem amilyen gyorsan lehet, elhárítani a károkat (amikkel igen jól álltunk), hogy másnap újra derűs arccal fogadhassuk az érkezőket.
– A nyári szezont megterveztem és előkészítettem, a többi már nem rajtam múlik. A sikert elsősorban a külföldi csoportok megérkezése jelentheti, de ahogy az idegenforgalom más résztvevőinél, úgy nálunk is csak a reménykedés marad, hogy onnét is megindulhat felénk a vendégsereg. Az első kedvező lépést a gyermekcsoportok bejelentkezése jelentette, amelyeket – ahogy a hazai turistákat is – természetesen az idei évben is szeretettel várunk.
Új programokkal is készültek
Csetnegi László, a helyi idegenvezető amellett, hogy három nyelven is foglalkozik a beérkező turistákkal, mindenről mindent (is) tud. Talán a puszta ötös hajtását kivéve, az összes feladatra rábírható, egyszóval a Puszta igazi Jolly Jokere.
– Az idei szezonban megpróbálunk az eddig megszokott produkciókon módosítani, hogy a kínálatunk a visszatérők számára is érdekes maradjon. A csikós programban természetesen megmaradtak a standard elemek, amik ezután is izgalomban fogják tartani a nézőinket.
A nagyobb eseményekre extra kihívás elé állítjuk a lovasainkat, akik szívesen bemutatják a tudományukat.
– A hazai közönség is nagyon fontos nekünk, mindent elkövetünk azért, hogy jól érezzék magukat nálunk. Azt azért be kell ismerni, hogy ez a csodálatos helyszín, a látnivalók és az attrakciók igazán a külföldiek számára nyújtanak kuriózumot, hiszen ez előtt aligha láthattak ehhez hasonló produkciót élőben. Nagyon bízunk benne, hogy a nyár közepe után már a rendes kerékvágásban mennek majd a dolgaink.
Mi kerül az asztalra?
Görög Roland, a Puszta séfje is kreatív megoldások sorát tudja alkalmazni, vagy éppenséggel a fine dining stílusban is szívesen alkot, ha az a feladata. Amikor azonban „beesik” egy csoport, vagy éppen egy nagy rendezvénynek adnak helyet, akkor leginkább a tájjellegű, hagyományos ételeket várják tőle.
– Ezekben az esetekben egyrészt követjük a térség hagyományait, ezért egytál-, illetve gyorsan elkészíthető ételeket kínálunk a vendégeinknek. Ők nappal érkeznek, érdekes programok várnak rájuk, ezért az a kötelességünk, hogy minél előbb el tudjuk őket látni. Általában kedvelt a tyúkhúsleves, legalább négyféle pörköltet és frissensülteket kínálunk a számukra. Ilyenkor nem egy nagy szervizzel, rengeteg tányérral és egyéb eszközökkel dolgozunk. Az étel viszont így is finom lesz!
– Egyértelmű, hogy megfigyelem a visszaérkező tányérokat, hiszen az az első (szóval ki nem mondott) kritikája a vendégeknek. Abból és a kommunikáltakból, a hibáiból tanul az ember.
– A szakács sohasem egy szólista. Az ételek egy csapatmunka eredményeként kerülnek az asztalokra. Viszonylag csendesen, ezért aztán eredményesen folyik a munka. Néha kinézek az ablakon, hogy lássam, hogy állunk a vendéglétszámmal, mert az nagyon befolyásolja a tennivalóimat. A műsorunkat ismerem, de csak villanásokat láthatok belőle.
A világbajnok
– Tóth Lajos a hazai lovas események elismert szereplője. A máig érvényes, a Puszta húszassal bemutatott teljesítményével, a Guinness-rekordját is az ottani pályán érte el. A közönség összesúg, amikor megjelenik, és elismerően emlegetik dicsőségét.
– Nem biztos, hogy engem azért mindenki külön is megsüvegel, de az biztos, hogy lovasként sokan ismernek. Szerényen kezelem ezt a dolgot, de elismerem, hogy jólesik. Az idei nyáron beugrósként jó párszor láthatnak itt újra.
– A névjegykártyámon sem szerepel az a dicsőség leginkább azért, mert nincs! Mostanában a saját ötös fogatommal járok bemutatózni. Újabb bravúrszámon nem töröm a fejemet, hiszen a válaszlépés a riválisaimnál van. Majd, ha nagyobbat alkotnak, akkor lehet, hogy újból belevágok. Az egy nagyon nagy munka lenne, hiszen a két évvel ezelőtti húsz lóból már sokan elkerültek innét, és szinte elölről kéne mindent kezdeni.
A különleges öltözék nem a címemről szól. Van, aki a hortobágyi viseletben áll ki: a kék ruhában, a nagykarimájú, darutollas fekete kalapban. Aztán van a kiskunsági viselet (például a Bugac környékieké) a fehér ruha, amit én viselek. A kalapomon árvalányhaj vagy túzoktoll látható.
– Hogy húsz év múlva is megtapsolnak majd? Biztos, hogy nem! Most harmincnégy vagyok, és annyi időt nem lehet a pusztaötösön eltölteni, hiszen az ízületeknek olyan nagy fizikai igénybevételt jelent annak a gyakorlása. A félelem eddig szerencsére mindig elkerült, pedig biztos látszik kívülről, hogy az nem egy veszélytelen gyakorlat. Remélem, hogy később sem találkozok vele!